A Jobbik folyamatosan törekszik arra, hogy a Fidesz váltópártja legyen. Támogatottságuk stagnál, de a szavazók és a ténylegesen tenni vágyók között minimális az átfedés. Nem tudnának elég embert mozgósítani egy polgárháborúhoz, céljukat csak részben érnék el, Európa pedig kiátkozna minket.
Az ATV által nyilvánosságra hozott hangfelvétel szerint egy esetleges polgárháborút latolgat Juhász Oszkár, Gyöngyöspata polgármestere társaival együtt.
Egyetértek abban Molnár Zsolttal a parlament nemzetvédelmi bizottságának elnökével, hogy egy ilyen horderejű ügyet, amiben az ország területén zajló polgárháború tervezését latolgatják, ki kell vizsgálni. Abban viszont nem értek egyet, hogy egyből Juhász Oszkárra mutogatnak bizonyíték nélkül, mert „olyan a hangja”. De most induljunk ki abból, hogy a hír igaz.
Mi lenne, ha valóban polgárháborút terveznének? Vajon képesek lennének annyi embert mozgósítani, akikkel sikerülne „azt a fajtát ledarálni”? Szerintem nem. Bár a Jobbik folyamatosan arra törekszik, hogy a Fidesz váltópártja legyen, megosztó témáik miatt aligha hiszem, hogy gyarapítani tudják a szavazó bázisokat. Van, akinek már nem fér bele a vérvád, az ujjal mutogatás és az erkölcsbíráskodás, de akad, aki épp ezek miatt a vehemens véleménynyilvánítások miatt tenné melléjük az x-et. Összességében viszont a szavazók és a ténylegesen tenni vágyók között minimális az átfedés.
A dolog másik része, hogy a polgárháborús idők elmúltak Európa felett. Be kell látni, hogy politikai öngyilkosság ennek tervezése. A nemzeten belüli és azon kívüli problémarendezésének ma már egészen más útja van. Párszáz ex-gárdista nem fog polgárháborút csinálni, maximum véres összecsapásokat rendezni, amivel újra indokot ad a külföldi sajtónak a Derex-index felemlegetéséhez és a „szélsőjobboldal és diktatúra” kép erősítésének. Ki lesz az, aki ennek az egésznek megissza a levét? MI. Mert hát az üzleti szférában az már csak úgy szokott lenni, ha csökkeni a külföldről érkező tőke és a belföldi tőke is kivándorol, hogy a befektetői bizalom csökkenésével arányosan nőnek a lakosságra és a fennmaradó gazdaságra kirótt adók.
Aki a konfliktusok rendezésének alapvető szabályait (programok kidolgozása a problémák elkerülése érdekében, támogatások és integrációs programok nyújtása) nem tartja be, azt a „civilizált” Európa kiátkozza.
