A miniszterelnökjelölti vitákat mindig azok erőltetik, akiknek kevesebb a veszteni valójuk, ám a kormányon lévő igyekszik minimum fenntartani jelenlegi helyzetét, így arányaiban nagyobb veszteni valóval indulna. Magyarországon ráadásul nincs arra vonatkozó szabály, hogy lennie kell ilyen vitának, ezt a kampány alakítja.
(forrás: origo.hu)
Török Gábor a Magyar Narancsnak adott interjújában már kifejtette, hogy tankönyvbeillő módon lett megtervezve a Fidesz – KDNP kormányzása (röviden: a népszerűtlen intézkedéseket a ciklus elején hajtották végre és a végére hagyták azokat, amik sikeresnek mondhatók).Emellett az ellenzék, igyekszik negatív tartalommal megtölteni és napirenden tartani a miniszterelnök-vita hiányát.
Ez azért is nehéz, mivel 2006-ban volt az utolsó ilyen vita és érdekes módon 2010-ben, amikor az baloldalinak mondható pártok látványosan elgyengültek és várható volt a Fidesz – KDNP győzelem, szinte egyáltalán nem került központba ez a kérdés. Bíró Nagy András szavaival élve ugyan a „vitáról való vita” mindig a kampány velejárója, de véleményem szerint annak intenzitása nagyon eltérő lehet.
Amit látnunk kell az, hogy akinek kvázi biztos helye van, mint Orbánnak, annak nem áll érdekében a vita, mert arányaiban nézve egy kisebb hibával is nagyobb arányú veszteséget szenvedhet el. Akinek kevesebb a veszteni valója, érthető módon erőlteti a kérdést, mert bár náluk is fennáll a gyengülés veszélye, bízik az ellenkezőjében, mivel mindkettőre kb. azonos esélye van.
A másik érdekes és a médiában nagyrészt hatásvadász módon megjelent közlemény, amiben a miniszterelnök indokolta, hogy miért nem kíván vitába szállni Mesterházy Attilával az első sorban NEM a Simon-ügy volt, hanem az, hogy nem tudta pontosan, hogy ki is az ellenzéki összefogás vezetője. Persze az kizárt, hogy nem tudja, de ezzel a gesztussal is próbálta eljelentékteleníteni ellenfeleit, ez tehát csak egy fricska volt. Szintén hasonló módszert választott az LMP és a Jobbik irányába, akiket válaszra sem méltatott.
Képzeljük el, hogy mi vagyunk Orbán Viktor. Az közvélemény kutatások sorra hozzák ki a jobbnál-jobb, győzelmet ígérő eredményeket, miközben maga a párt is komolyan kampányol, fórumokat tart, pozitív kampányt csinál, miközben az ellenzéket gyengíti a cinkes ügyek napirenden tartásával. Persze ez már nagyon unalmas, de láthatóan hasznos a számukra, hiszen ők nem az ellenzéki „drukkereket” kívánják megnyerni, különösebben az sem zavarja őket, ha utálják. Fő céljuk saját szavazóik megtartása, megerősítése és a bizonytalanok elérése. Hiába áll nagy rétor hírében a miniszterelnök, nem kockáztat és ezt meg is teheti. Erkölcstelenség-e egy vitát visszautasítani? Jogtalan-e?
Mire is van ez a sok hűhó? Valószínűleg sok embert érdekelne egy Mesterházy – Orbán vagy Vona – Orbán vita, de a kérdés, hogy hány embert? Ezeket a vitákat az emberek kevés része követi végig figyelemmel. A többség inkább megnézi százhuszadjára is a Harry Potter és a bölcsek kövét, vagy bármi mást, jobb esetben másnap tájékozódnak a médiumok által alaposan megszűrt „lényegről”. (Az AGB Nielsen 2006-os adatait itt megtalálja).
