Az Egyesült Államok egy lépéssel előttünk jár a pártpénzek láthatóvá tételében, a kiskapukat nyitva hagyva azonban ők is újabb problémával szembesülnek. Mivel Magyarországnak szintén az átláthatóság irányába kell elmozdulnia, érdemes lenne megfontolnia az amerikai eset tanulságait.

A Centre for Public Integrity (CPI), amerikai oknyomozó elemző központ. A szervezet fő tevékenysége fényt deríteni a hatalommal való visszaélésekre és csalásokra, annak érdekében, hogy mindez egy átláthatóbb kormányzásra ösztönözzön és „mélyítse” a demokráciát. Bár a szervezet szigorúan pártatlan, támogatásokból tartja fenn magát és annak forrásai miatt (feltételezések szerint Soros György is támogatja) az alapítványt magát is érik támadások.

A CPI most részletesen foglalkozik a nonprofit szerveződésekkel. Ezeket az állam is támogatja például adómentességet biztosítva számukra. A kormánynak jó, hogy egyes feladatokat levesznek a válláról, a nonprofitok pedig szintén boldogan végzik az általuk választott, többnyire szűk problémákra fókuszáló feladatukat.

A hatályos amerikai törvények szerint a nonprofit szervezeteket korlátlanul lehet támogatni, azt azonban, hogy honnan érkezett az összeg, nem kötelesek nyilvánosságra hozni. Ez a helyzet azonban magában hordozza fokozódó politikai szerepvállalásukat: a nonprofit szervezetek akár a képviselő helyek megszerzését is befolyásolni tudják, gyarapodott költségvetésük révén.

A CPI információi alapján sokszor ismeretlen szervezetek támogatják a pártokat is, noha sem a republikánusok, sem a demokraták nem hozzák nyilvánosságra, kik is ők. Michael Schrimpf, a republikánusok (Republican Governors Association) szóvivője ezt azzal magyarázta, hogy a szerepük növekedésével a politikusok mellé emelkedtek. Ciara Torres Spelliscory jogász szerint a nonprofitok politikába hatolásának kiindulópontja az alkotmánybíróság azon döntése volt, amely lehetővé tette a vállalatok általi korlátlan nonprofit-támogatást. Az így keletkezett többlet-jövedelmet tehát a politikai tevékenységre fordítják, ezzel saját céljaikat egy új „dimenzióba” helyezvén, belépnek a lobbisták közé. Mivel beleszólásuk van immáron a politikai folyamatokba, evidens, hogy a választásoktól kezdődően képviseltetik magukat a számukra kedvezőnek tűnő jelöltek mellett. Bár már több szenátor felszólította a belföldi állami bevételekért felelős szolgálatot, hogy tegyenek lépéseket a választásokra fordított pénzek és az új közzétételi szabályok megalkotása érdekében, eddig még nem történt jelentős előrelépés. Ron Paul volt képviselőnek is ez a szerencséje, hiszen a megmaradt kampány pénzeiből akár a következő választásokra való felkészülést is finanszírozhatja. Az összegek és az ezzel szerzett befolyás egyaránt jelentős, mivel a National Collegiate Athletic Association ügye kapcsán1,6 millió dollárról beszélhetünk. A szervezetek bevallása szerint a támogatások nagy részét ugyan a bejelentett tevékenységi körnek megfelelően végzik, a CPI adatai alapján azonban ez sem felel meg teljesen a valóságnak.

És mi a helyzet Magyarországon?

Miután Gulyás Gergely a nemrégiben bejelentette, hogy a választási törvényen kívül kívánják szabályozni a pártfinanszírozást, könnyen kialakulhat olyan helyzet hazánkban is, hogy politikai tevékenységgel eredetileg nem foglalkozó szervezetek is politikai befolyáshoz juthatnak, ahogy azt az USA példáján láthattuk. A magyar kormány már eddig is jelentős változtatásokat eszközölt az elkövetkező választások menetében, például megszüntetik a kampánycsendet. Az előzetes választási regisztrációtól ugyan visszaléptek az Alkotmánybíróság nyomására, mivel indokolatlanul korlátozónak minősítette a testület, de új elemként került be a független jelöltek és országos listával nem rendelkező pártok ingyenes hirdetési lehetőségei. Mindezek egyértelműen a kormánypárt érdekeit szolgálják, hiszen a megosztott ellenzéknek csak akkor áll nyitva az ingyenesség lehetősége, ha saját listát indít. A pártfinanszírozásról szóló törvénynek tehát jelentős feladatokat kell ellátnia a kiskapuk lezárásában. Bár Magyarországon jóval alacsonyabb számú nonprofit szerveződés található, reális a veszélye annak, hogy egyes üzleti érdekek anyagilag befolyásolni szeretnék a választásokon induló pártok esélyegyenlőségét. Ezeket a tényezőket figyelembe véve azt mondhatjuk, hogy várhatóan nem történik jelentős előrelépés a pártpénzek láthatóságának növelésében sem, hiszen (ahogy azt központunk munkatársai már megírták) nem áll érdekükben felszámolni az eddig működő, csekély mértékben állami támogatásból működő rendszert, melynek fennmaradó részének származása felől kétségek merülnek fel.

Amiért a két ország összehasonlítása tanulságos az az, hogy, bár az Egyesült Államok egy lépéssel előttünk jár a pártpénzek láthatóvá tételében, a kiskapukat nyitva hagyva ők is újabb problémával szembesülnek. Mivel Magyarországnak szintén az átláthatóság irányába kell elmozdulnia, érdemes lenne megfontolnia az amerikai eset tanulságait.

A cikk megjelent a Méltányosság Politikaelemző Központ honlapján.