az ellenzéknek országosan szinte semmi esélye sincs a nyerésre. a legtöbb amit elérhetnek, hogy 1) budapesten többségbe kerülnek. és azon a ponton hirdethetik meg a rendszerváltást. 2) népszavazással elérhetik az önkormányzatok szerepének felértékelését és függetlenségét. 3) a szocialisták és az együtt kvázi civilekkel megnyerheti a helyhatósági választást. 4) ezek után követelhetik a parlament feloszlatását. 5) az ezt követő választásokon alkotmányos többséget szerezve államosíthatják a közgépet, és egyéb oligarchikus módon gyűjtött vagyontárgyakat. az ő disznóságaik addigra elévülnek. 6) mindezt folyamatosan egyeztetniük kell a szövetségesekkel.

ez egy reális ellenzéki forgatókönyv.

orbán viktornak - paradox módon - az lenne a legjobb, ha döntetlen közeli helyzet alakulna ki, és a baloldal kis különbséggel nyerne, és a kormányzóképtelenségét újra bizonyítaná. azután tényleg szinte teljhatalomhoz jutna.

Ha két előzetes feltétel teljesül, akkor a Fidesz viszonylag kényelmes többséget szerezve fog nyerni a választáson (a kétharmadban nem nagyon hiszek, de elképzelhető).
Az első, hogy a Fidesz masszív törzsbázisa ne idegenedjen el a párttól, erre azért most már nem nagy az esély, most már elegendő kivárniuk, és a kampányra meg a rezsicsökkentésre erősíteni.
A második, hogy akkor van veszélyben a Fidesz győzelme, ha a most bizonytalanként mért tömegek (akiknek a nagy része a Fideszre szavazott 2010-ben, azaz a baloldal ellen) egységesen felsorakoznának az általam egységes baloldalnak nevezett tömb valamelyik (most már tudjuk, kettő lesz) pártjához.

Ha ez nem történik meg, akkor valószínűsíthető (legalábbis végigszámolva az alternatívákat) az is, hogy a baloldali ellenzék annyi mandátumot sem fog tudni szerezni az új parlamentben, ami a teljes pártelitek biztos helyét is jelentené. Ebben még komoly ellentétek lesznek.

Ami az egészben a figyelemre méltó, hogy a Fidesz azért szerzett kétharmadot, mert az MSZP a saját törzsbázisából veszített nagyon komolyan. Érdemes megnézni a BAZ és JNSz illetve SzSzB eredményeket, illetve, hol tudott befutni a Jobbik másodiknak - korábbi MSZP-s bástyákon. Ezt a sokkot az MSZP azóta sem heverte ki, a Fidesz meg nem sétált bele ebbe a csapdába.

Az MSZP és az Együtt eddigi szövetségkötési lépései amiatt futottak zátonyra - és hozzátenném, amiatt érzi magát a többség elégedetlennek - mert nem tudták megkülönböztetni a szövetségkötés két (hatalomtechnikai, illetve stratégiai) formáját. Bajnai októberben korszakváltást hirdetett, széles összefogással. Mára ez egy elő-koalíciós tárgyalásokká szűkült, célként kitűzve a Fideszt leváltandó BALOLDALI koalíciós kormányt. A kettő között ég és föld a különbség, és ennyiben az MSZP saját maga számára óriási sikert könyvelt el, még a sima fidesszel szembeni vereség esetén is.

Az Együtt feladata most az - és ennyiben teljes mértékben egyetértek az IDEA intézet elemzőjével - hogy próbálja meg a "szabad" választókat megnyerni magának. Kérdés, mennyire lehet sikeres ez, egy olyan jelszóval, hogy "közösen kormányzunk az MSZP-vel". És a "korszakváltást" váró szavazók megnyeréséért folytatott versenyben ott van a vasárnap újra frakciót alakító LMP is, akik ha egy minimális profizmust felmutatnának, akkor simán kijátszhatnák azt a kártyát, hogy ők az a "mentőcsónak" aki azoknak ad menedéket, akik se a Fidesz, se - akár közvetetten sem - az MSZP hatalomra jutását nem akarják.

Még egy csavar a dologban, hogy amennyiben nyer a Fidesz, de a baloldal erősen megközelíti, az paradox módon a Jobbiknak kedvez, hiszen az ő szavazataik súlyát növeli. (Hiszen akkor kisebb arányú győzelmek, kevesebb szuperkompenzációs szavazat, nagyobb súly a "sima" kompenzációnak - feltéve persze azt a valószínű helyzetet, hogy egyénit nem nyernek a radikálisok.)

Még annyit tennék hozzá, hogy nem beszélnék kormánypártokról, egy kormánypárt van, annak egy tagozata a KDNP. (Ahogy a Lungo Drom is). A patina miatt kaphatott egy frakciót. Amúgy ennyi erővel három kormánypártól is lehetne beszélni, hisz ott a VP is:D

Az egész együttműködősdi - a választási rendszer hatásait tekintve is - az olasz előző választási rendszerre emlékeztet. Ott is az egyéni ágon indultak a nagy szövetségek, listán meg a különböző párt(ocská)k. Igaz, ott jóval alacsonyabbak a küszöbök, meg sokkal-sokkal több az elnyerhető mandátumok száma.