„Nyugtalanul szemléljük a nemzetállam eróziójának folyamatát,
nehogy lemaradjunk arról a pillanatról,
ami végre a szuverenitás elvesztését jelzi”
/Joseph Schumpeter/
A Tavares-jelentés kapcsán érdekes tendenciákat figyelhetünk meg az Európai Unió jellegének átalakulásában. Lehetséges, hogy nem pusztán a külön utasság elrettentő példája Magyarország az Unión belül, hanem egy érdekes példája a hatáskör kiterjesztés régebb óta tervezett műveletének.
Az Európai Unióról szóló gondolkodás két visszatérő kulcsfogalma (több más mellett) a szervezet intergovernmentális (kormányközi) és szupranacionális (nemzetek feletti) volta. E két kifejezés segítségével kíséreljük megvizsgálni az EU átalakulását a Tavares-jelentés apropójából. Először is lépjünk egy kicsit hátrébb az időben, a 2012-es Európai Unió helyzetértékelő beszédében José Manuel Barroso felhívta a figyelmet arra, hogy a válság során bebizonyosodtak az unió hiányosságai, megfelelő eszközök híján ugyanis nem tudja kezelni az új kihívásokat.
Az, hogy Magyarország ügyében a zöld párti Európai Parlamenti (EP) képviselő Rui Tavares javaslatára vizsgáló bizottságot hoztak létre az ügy kapcsán jelzi, hogy Magyarország közjogi helyzetét is egyfajta kihívásnak érzékelik az intézménynél. A jelentés a magyar Alaptörvény és az általa kiépített közjogi helyzetről ad képet emellett részletesen kitér a főbb intézkedésekre és lépéseket javasol az EP-nek és a magyar jogalkotónak. Ez az aktus több szempontból is különleges. Az egyik, hogy a véleményezésre hivatott szakértő szervek, mint a Velencei Bizottság vagy az Európa Tanács már jelezte aggályait a témában, az Európai Parlament azonban, mint politikai elven működő szerv, mondott áment az ajánlásokra, amelyek be nem tartása akár Magyarország szavazati jogának felfüggesztésével is járhat. Ezt az ítéletet tehát egy eseti bizottság által készített szakmai anyag alapján hozták meg, mellyel párhuzamosan a magyar kormány folyamatosan vitát folytatott és az eredeti tervezetre 200 módosító indítvánnyal reagált a néppárti képviselőkkel együtt. Azt gondolom jogosan merül fel a kérdés: indokolt volt-e az eseti bizottság létrehozása? Példanélküli-e a magyar kormány tevékenysége?
A Spiegel cikke alapján, amelyben Romániát az EU másik fekete bárányának címezték Magyarország mellett nem egyedi az esetünk. Érdekes módon Románia ellen sem a Velencei Bizottság, sem más szerv nem folytat külön eljárást és eseti bizottságot sem hoztak létre az ottani ügyek külön kivizsgálása miatt, pedig lett volna mit vizsgálni. Victor Ponta miniszterelnök ugyanis „hatáskör bitorlás” miatt próbálta felfüggeszteni Basescu elnököt vagy említhetnénk a bíróság felülvizsgálati jogának korlátozását a parlament felé, esetleg a Ponta-kormány három miniszterét ért korrupciós botrányt. Figyelembe véve a jelentés tévedéseit, például az Alkotmánybíróság (AB) alkotmányjogi panasz hatáskörének megszüntetését, ami csak részben igaz, mivel azt az AB kérésére törölték el, vagy az alkotmány tartalmi vizsgálatának megszüntetését, amire eddig sem volt lehetősége, mivel az Alkotmány maga volt a mérték, viszonyítási pont amelyhez mérten az AB meghozta ítéletei. Függetlenségének kinyilvánítását pedig eddig sem tartalmazta az Alkotmány, ezt csak joggyakorlatában alkalmazta a testület. De említhetjük a fokozódó antiszemitizmus és cigányellenesség veszélyét is amelynek ügyében éppen Magyarország volt az, aki jelentős intézkedéseket vitt keresztül soros elnöksége idején.
A jelentésnek tehát voltak hibái, de a legfontosabb talán az a kontextus hiányában levont következtetés volt, amit úgy értelmezhettek, hogy Magyarország külön utassága megbomlaszthatja az unió egységes burkát. Erre a lépésre azonban valóban nem volt joga a törvény szó szerinti értelmezése szerint, hiszen „ A hatáskör átruházás elvének megfelelően az Unió kizárólag a tagállamok által a Szerződésekben megfogalmazott hatáskörök határain belül jár el (…)” az EUSZ.5. cikk (2) szerint. Kissé elvonatkoztatva a törvény szövegétől és visszatérve a 2012-es helyzetértékelőre még egy szempont lehetséges az ügy értelmezésében: az egységes Európa megteremtésének egyik új eszköze lehet a most tapasztalt spontán hatáskör kiterjesztés. Eszerint a felállás szerint valóban változás következik be a szupranacionalizmus irányába történő átalakulásra, ami egyúttal a governmentalizmus rovására megy. A döntések meghozatalában egyre kevesebb szerepe van a tagállami törvényhozásnak, mivel afölött (a példa tanulsága szerint legalábbis) reális az esély, hogy egy jóval szélesebb hatáskörű és erősebb szankcionáló eszközökkel rendelkező EU lesz.
A fent vázolt hatalmi átalakulás mellett azonban meg kell említenünk a Kumin Ferenc által vázolt másik opciót, ami a pártpolitikai érdekek alapján gondolkozva a 2014-es EP választások kimenetelét tartja szem előtt Magyarország erős kétharmados kormányának bírálatának szemszögéből.
