Az erkölcs és morál nem a politika rendszerének részei. Külsőleg ugyan megítélhetők az erkölcsileg jó és rossznak számító lépések, de ezek nem hatnak jelentősen a hazai politikára szubjektivitásuk miatt sem.
Vigyázat elvont leszek!
Mi is a politika? Számomra egy olyan elképzelt „tér”, mint a világűr a fizikusok számára. Megértéséhez nem alkalmazhatók az általános megállapítások, szabályok, hanem önállóan működő rendszerként van jelen a többi mellett, ugyanakkor hatással más rendszerekre, de minimális involváltság is megfigyelhető köztük.
A politika fő rendezőelve az ÉRDEK. Ez alapján változik az egész politikai rendszer: adott helyzet körül kialakuló vélemények, nézőpontok és célok stb. alapján. Lehetne mondani az ideológiát is, de azért ne legyünk ennyire idealisták, hogy azt feltételezzük, hogy ez bármilyen jelentősebb hatással lenne a közvetlen érdekek aggregálásra. Emellett persze van még sok minden, ami hozzájárul adott dolgok magyarázatához, megértéséhez, célok eléréséhez, például pszichológiai tényezők, családi háttér, iskolázottság ezek kombinációi, tehát rengeteg minden, DE van, ami nem része a politikának. Az erkölcs és morál nem a politika rendszerének részei.
Ráfoghatjuk a felsőoktatási röghöz kötésre, hogy ez a magyar hazafiság része és, hogy „itt élned, halnod kell”. Félreértés ne essék, ezt én is így gondolom, viszont a politikusok célja és érdeke az volt ennek a döntésnek az elfogadásával, hogy ne maradjon kevesebb adófizető. Szépen végig lehet zongorázni az egészet: minél többen vagyunk itthon, annál több a befolyt adó, járulék, stb., optimális esetben nő az egy főre jutó jövedelem, kevesebb megszorítás kell, a konszolidáció után pedig sima liba az újabb megnyert választás. Ugyanezen elv mentén minden döntés végigjárható és érdekes opciók is felvetődhetnek az érdeklődőkben.
Hiába mondják azt tehát az amerikai kongresszusi képviselők, hogy márpedig Tarlós Istvánnak állást kell foglalnia a meleg felvonulás ügyében. Eszerint igenis megteheti, hogy passzolja a kérdést, hiszen kívül esik az értelmezési horizonton. Nem az a feladata, hogy arra válaszoljon, hogy miért épp ott és miért épp nekik biztosította a lehetőséget, lehet mondani, hogy Tarlós liberális, mert engedélyezi és lehet azt is, hogy egy szélsőséges szemléletű ember, aki semmibe veszi a kisebbségeket. Ugyanakkor megteheti, hogy 20 méter magasról tesz az egészre nagy ívben, hiszen neki nem ez a dolga. A fő kérdés, hogy végrehajtja-e a feladatokat, amiket érdekei vagy csoportjának érdekei megkívánnak. Az itt nem számít, hogy közben csúnyán bánik otthon az aranyhalával és csak 3 naponta ad neki enni, sőt, még az sem mérvadó, hogy elválik-e a feleségétől, mert találta egy jobb szeretőt.
A minimális határok tehát megvannak, ebben az erkölcs és morál nem szerepel. Ugyanakkor ezek használata tiltva sincs! Aki akarja, felveheti saját eszköztárába, mint „szuper erőt”. Az egyetlen baj ezzel, hogy kikopott. Olyan, mint egy régi cipő, ami már lyukas is, a fazonja is régi, ráadásul hiába készül gyönyörű bőrből, ha mások ráfogják, hogy műbőr. Visszatérve az előző példához: Tarlós István akár le is mondhatna főpolgármesteri posztjáról, ha megcsalná a mostanit és új feleség után nézne, ám attól holnap nem lenne olcsóbb a kenyér és neki sem érdeke, hogy a jelenleginél rosszabb helyzetbe hozza magát. Ebben hasonlít a politika és az emberek természete.
