A 2013. január 1-én hivatalosan megalakuló Országgyűlési Őrség a „házelnök irányítása alatt álló fegyveres szerv”, melynek fő feladatai: a tárgyalási rend fenntartása, létesítményvédelem illetve a házelnök személyes védelme.
Az Országgyűlési Őrség az 1912-ben létrehozott Képviselőházi Őrség jogutódjaként jött létre, vagyis egy mára nem létező intézménybe lehelnek újra életet feltételezhetően azzal a céllal, hogy a parlament presztízsét próbálja meg visszaállítani.
Más országokban is vannak a magyarhoz hasonló jelenségek, például a brit alsó házban, vagy tekintsünk kelet-felé, ahol verekedésig is fajulhatnak a verbális atrocitások. A kérdés az: akarjuk-e a politika presztízsének visszaállítását? Akarjuk-e társalgást valamilyen tárgyhoz tartozó mederben tartani? Tételezzük fel, hogy a kormány erre mondott igent, amelynek a lábjegyzetében ott van ugyan aprócska betűkkel, hogy a medret ők határozzák meg.
Egy olyan általános normát kívánnak létrehozni, ami nekik tetszik, vagy mondhatjuk, hogy saját szabályaik szerint alakítják át a vita terét. Az viszont már bebizonyosodott, hogy az egyes pártok normái igen eltérőek. Vannak, akik messzebbre mennek el egy-egy vitában, a rossz példa pedig ragadós egy következetlen házelnök mellett. Az eltérő retorika fontos része a politikai haszonszerzésnek, például a Jobbik esetében fel-felmerülő cigány-kérdésre való folyamatos visszacsatolás. Akarnak-e majd alkalmazkodni az új normarendszerhez? Vagy folytatódik az egész és nagyobb nézettség mellett fog végbemenni a képviselők kikísérgetése?
Amint azt láthatjuk a britek nem törekszenek ilyen fajta fegyelmezett légkör megteremtésére. Az általuk előtérbe helyezett történelmi alkotmányosságot kimondatlanul is előrébb valónak tartják, ellentétben a magyar jogpozitivizmussal, ami még a parlamentbe is be kívánja vonni a jogszabályoknak érvényt szerező szervet.
Ugyanakkor az egy ember (házelnök) kezében összpontosuló több száz fős felfegyverzett őrség nem mutat majd a legjobban a Fidesz bizonyítványában, amin már eddig is akadt magyarázni való. Véleményem szerint itt nem az őrség a probléma, hanem annak az irányítási módja. Egyedül a házelnök mérlegelésén múlik, hogy kit vezettessen ki a teremből és az őrségnek végre kell hajtania. Rengeteg más megoldás lett volna még: például egy azonnali szavazás törvénybe iktatása akár a teljes jelenlévő képviselőkkel is kevésbé centralizált megoldást jelentett volna a januártól hatályos verzióhoz képest.
A Parlamentet ugyanakkor nem csak külső reformmal kellene megváltoztatni, hanem belső megújulásra is szükség lenne. A felkészületlenül érkező képviselők gyakran papírból olvassák az interpellációkat, kérdéseket és az arra adott válaszaik is nélkülöznek minden szakmaiságot.
Sok esetben nem tudják magukat a témához tartani, ezért elcsépelt és személyeskedő megnyilvánulásaiknak adnak teret az érdemi válaszok helyett. Amennyiben ezt képesek lesznek hosszú távon megvalósítani a Tisztelt Ház tagjai, a minőségi vita esetleg kivívhatja azt a megbecsülést, amit az Országgyűlési Őrség felállításával kívántak elérni, e két dolog megléte azonban erősítheti ennek létrejöttét és fenntartását.
