A gesztusok és illedelmességi körök máig a politika részei. Bár nem muszáj őket betartani, azonban látszatuk fenntartása is fontos. Érdekes tény, hogy a gesztusokat és illedelmességi köröket leginkább alkalmazó Fidesz és Jobbik ma a két legtámogatottabb párt.
Kép: NOL.hu
A minap olvastam, hogy a DK tüntetésén atrocitás érte a Krétakör ügyvezetőjét, Gulyás Mártont (konkrétan megütötték) és eltörték a tábláját, aki az eseményen egy „Cigányozás helyett baloldali megoldást!" feliratú táblát tartott fel, Kunhalmi Ágnes beszéde alatt. Gyurcsány Ferenc ugyan sajnálatát fejezte ki az ügy miatt és közölte, hogy „Mi nem ilyenek vagyunk”, ennek cáfolata következik most.
1)Már az is érdekes volt számomra, hogy a Népszabadságban megjelent cikk írója szerint még egész olcsón megúszta Gulyás ahhoz képest, amilyen retorzióban részesülhetett volna, ha ugyanezt a tettet Gyurcsány Ferenc beszéde alatt hajtja végre. Ha ezt egy baloldali beállítottságú médium így lemeri írni, az már eleve egy intő jel.
2)A másik dolog, ami ennek kapcsán felmerült bennem, hogy ha a pártvezetőnek ekkora személyi kultusza van egy párton belül, mint amilyen Gyurcsánynak a DK-ban, miért nem kér ő bocsánatot a pártja nevében? Tény, hogy szolidaritást vállal Gulyással és elítéli az elkövetőket, de ez inkább egy gúnyos összekacsintásnak tűnik, hiszen a szolidaritásban esetében az azonos helyzet a lényeg, a tettesek elítélésével pedig egy kvázi igazságkereső személyébe kerül, tehát az ilyenkor elvárt tisztelet egyik esetben sem nyilvánul meg. Persze sokan gondolják, hogy ezek „csak” gesztusok, de a politikának ezek is részei a mai napig, bár csoportosulásonként eltérő mértékben. A Jobbik például sok esetben alkalmazza ezeket a gesztusokat, a baloldalon ez annál ritkább, de a mostani esetet is elemezhetnénk egy változó tendencia részeként is.
Az, hogy ezek a gesztusok és szokásosnak mondható illedelmességi körök kezdenek kiveszni a politikából már nem újdonság, az azonban igencsak figyelemre méltó, hogy akik alkalmazzák ezeket, jóval magasabb támogatást élveznek azokkal szemben, akik nélkülözik az illedelmességi köröket.
Ez persze nem kötelező, de nem is érdemes tagadni, mert, ahogy az alábbi észrevételek is mutatják, nem túl nehéz kiszúrni a mázos felszín alatti problémásabb részeket.
3) Végezetül levonhatjuk a szokásos konklúziót: Mit mutat az, hogy egy ellenzék által szervezett tüntetésen egy szintén ellenzéki felhangú szervezet vezetőjét inzultus éri? A baloldal még mindig zilált, megosztott és frusztrált, ezen kívül vagy nem tud, vagy nem kíván erkölcsi kérdésekben megfelelően reagálni.
