Marian Kotleba és pártja, a Mi Szlovákiánk Néppárt figyelemre méltó eredménye a novemberi parlamenti választáson Besztercebánya megyében egy figyelmeztető jel lehet a felvidéki magyar pártok számára. A szélsőjobb iránti hajlam egyre inkább nő a lakosság körében, a Magyar Közösség Pártjának győzelme azonban új perspektívákat nyithat meg a magyarság számára.
(Kép: Marian Kotleba facebookja)
Már többen leírták és bizonyították, hogy a rosszabb gazdasági időszakokkal, és az elégedetlenséggel kézen fogva jár a radikális szavazói hajlam, ugyanakkor nem állnak ok-okozati kapcsolatban egymással. Ezt a helyzetet látják a szlovák radikális vezető, Marian Kotleba és pártja, a Mi Szlovákiánk Néppárt (LSNS) erősödésének hátterében is, amit a „szlovák Jobbik” néven emlegetnek.
A szlovák párt súlya egyelőre nem döntő országos szinten, mindenesetre jelzés értékű, hogy a novemberi parlamenti választáson negyvenezer ember szavazott pártjára és Kotleba, az addigi második helyét, az elsőre cserélte a választás második fordulójában, így megelőzve a kormányzó Smer EP képviselőjét.
Bár a párt Kotleba a kezdetek kezdetén erősen soviniszta kijelentései (érthető módon) ellenséges reakciókat váltott ki a magyarokból is, például, amikor az „ocsmány hun nyelvről” beszélt, ugyanakkor szavazói egy része magyar származású. Ennek természetesen több oka is lehet, de a legkézenfekvőbb, hogy a párt aktív cigány-ellenes politikája hozta meg a sikerét, illetve a pártvezető provokatív viselkedése, aki állítólag lakást vett a besztercebányai cigánytelepen. Szlovákia eredményei egyébként növekvő tendenciát mutatnak a szélsőjobboldali hajlamot mérő Derex-index szerint is.
A szélsőséges pártok esetében gyakori tendencia, hogy a „szalonképesebbé válás” érdekében gyengítenek programjuk radikális részein, így beljebb tolódnak a politikai paletta széléről (amint az érzékelhető a Jobbik és a francia Nemzeti Front esetében is). Ezzel a lépéssel több ember támogatását nyerhetik el, akik addig nem szimpatizáltak velük, ám fennáll az ellenkezője is: a radikális beállítottságú választók elvesztése. Amennyiben ez bekövetkezik a Mi Szlovákiánk Néppárt esetében, a felvidéki magyar lakosság igazi választás elé kényszerül: Kotlebáék támogatása vagy a magyar pártok egyikének való bizalomszavazás.
Dönteniük kellene tehát a magyarságuk képviselete és a cigánykérdésre való megoldást ígérő párt között. Amennyiben így fogjuk fel, nem túl jó a helyzet, mivel a felvidékiek részéről gyakori kritikák érik a két magyar pártot főleg azért, mert az emberek úgy érzik, hogy csak jelképes ügyekben tevékenykednek és a számukra igazán lényegi kérdéseket nem tűzik napirendre vagy nem harcolnak érte eléggé (pl.: Malina Hedvig-ügy).
A választás eredményeinek másik érdekessége és lehetősége ugyanakkor a relatív történelmi győzelmet elért Magyar Közösség Pártja, ami (parlamenten kívüli pártként) parlamenten belüli pártokat meghazudtoló eredményt ért el. Szakértők szerint ez egy jobboldali együttműködésben való szerepet is magában hordozhat a későbbiekben és új perspektívát jelenthet a magyarságpolitikában, mivel eddig nem sikerült parlamentbe kerülniük.
(A cikk megjelent a Political Spectrum oldalon is Magyarság vagy cigányellenesség? címen: http://www.polspect.eu/magyar_visszhang_hataron_tul/magyarsag_vagy_ciganyellenesseg.html )
