Mit is takar ez valójában?
A továbbiakban nem a jogi, hanem az elvi tényezőket fogom számba venni. Az általános választójog alapelvei (amelyre még a későbbiekben még hivatkozni fogok) az alábbiak: általános, közvetlen, titkos és egyenlő. A fő kérdés tehát:
Beszélhetünk-e választójogi egyenlőségről, egy ilyen jellegű átalakítás esetében?
Általános-e most a választó jog? Erre a kérdésre valószínűleg a legtöbb ember igennel válaszolna, de gondoljunk bele kicsit alaposabban! A kiskorúak nem szavazhatnak, tehát rájuk nem terjed ki az általánosság fogalma, márpedig ők is a népszuverenitás birtokosai, de korlátozottan cselekvőképesek. Azzal, hogy az egyik szülő veszi át gyermeke helyében a választási jogot lényegében nem történik más, mint egy szavazat megsokszorozása, mivel több, mint valószínű, hogy ugyanarra az egy pártra/jelöltre fogja leadni az összes számára biztosított szavazatot. Ez természetes, hiszen, ha egy adott nézettel szimpatizál, nem fog támogatni egy attól eltérő véleményt. Bár könnyedén belátható, hogy aligha lenne ésszerűnek nevezhető dolog, ha egy 3 éves is szavazati joggal rendelkezne, aki maximum a pártok címereinek mintázata alapján döntene vagy az is kisebb csoda lenne, ha eltalálja az x-elős rubrikát. Ezek alapján könnyen belátható, hogy miért ne a gyerekek gyakorolják közvetlenül a választó jogukat, hanem közvetve a szüleik által, így a választójogot gyakorló személy áthelyeződik és egy többszöröződik meg egyetlen szavazat. Nevezhető-e radikális újításnak? Valószínűleg nevezhető, ugyanúgy, mint szinte minden más újítás. A maga korában az általános választójog is az volt, mégis bevett szokássá vált és a demokrácia egyik alapjaként tekintenek rá (bár így is kevésbé demokratikus, mint a puszta szerencsén alapuló osztrakiszmosz, de a 21. századra már túlléptünk ezen). Az ötlet pártolói szerint már így is vannak ezt a folyamatot megkönnyítő gyakorlatok: családi pótlék, váláskor a gyermekért felelős személy kiválasztása, ami összefügghet a többlet választási jog, szülők közti megosztásával. Az ilyen fajta szavazati jogsúlyozás egyedülálló kezdeményezés lehet, mivel eddig még egyetlen európai országban sincs gyakorlatban, bár viták már korábban is voltak róla, például: Németorszában, de végül nem vezették be. 1913-ban egyetemi tanároknak 10 szavazat, analfabétának 1/10 (egytized) (nem vezették be) 1993 több ingatlannal rendelkezők jussanak plusz szavazathoz (nem vezették be) A szavazati érték kialakítása némileg ellentétes az egyenlőség demokratikus elvével, mert akárhogy is vesszük, egyes emberek szavazata többet érhet másokéval szemben, továbbá az egyszeri bővítés további bővítésekhez is vezethet, vagy egyes csoportokat, társadalmi rétegeket hasonló jogok kivívására sarkallhat, például: felmerülhet a kérdés, hogy miért nem a diplomások vagy MTA tagok, esetleg bizonyos bruttó havi jövedelemhatár feletti embereknek járjon plusz szavazati jog. Ugyanolyan relevanciával járna? Valószínűleg nem, mivel a családokat jelenleg is támogatják a családi adókedvezménnyel. A három vagy annál több gyermeket nevelő családokat pedig egyéb plusz kedvezményekkel is (iskolában ingyen tankönyv vagy ingyen étkeztetés). Másfelől viszont érhető, hogy egyfajta kárpótlást szeretnének adni a még így is többlet terhekkel küzdő családoknak, akiknek ugyanolyan mértékben járulnak hozzá a közterhekhez, mint az egyedülállók, arról meg már nem is beszélve, hogy az ú. n. szingli életforma egyre elterjedtebb és, hogy a gyermekvállalási kor is egyre jobban kitolódik. Így mire az emberek újabb gyermeket vállalnának, lehet, hogy már idősebbek és nem tartják magukat a szülő-gyermek közötti magas életkor különbség miatt. Mindemellett alacsonyabb nyugdíj fog járni, kisebb karriert fognak befutni, mivel egy gyermek vállalása szinte félbe töri az addigi karriert, ez pedig gyermekenként ismétlődni fog. Ennek fényében érthetőbb, hogy miért nagyobb áldozat, ha több gyermeket is vállalnak. Mi a politikusok célja? A választók szimpátiájának, ezáltal szavazatainak elérése, ezzel a felhatalmazással pedig a kitűzött célok megvalósítása, amit programjaikban célul tűztek ki. Érdekük tehát a számukra legnagyobb szavazó bázis támogatását megszerezni, a későbbiekben a rájuk szavazók számára kedvező intézkedéseket hozni, ezzel biztosítva, hogy továbbra is az adott párt szavazó táborát gyarapítsák. Logikus tehát, hogy, ha van egy jelentős társadalmi csoport, amelynek tagjai bizonyos tényezőkben hasonlítanak (ez esetben nagycsaládosok, 18 éven aluli gyermek(ek)kel), az ő megnyerésükre több energiát fordítanak, ez jogokat és kedvezményeket jelent, tehát ők kerülnek a politika középpontjába. A hatalomért versengők az ő érdekeiket fogják leginkább szem előtt tartani. Minden pártnak vannak bizonyos „célcsoportjai”, szavazó táborai, ezek közt gyakori az átfedés is, így megindul egyfajta verseny: aki jobbakat és többet ígér, azé a szavazat. Ennyiben tehát a pártok is érdekeltek a jelentősebb csoportok megnyerésében. Ezt a példát akár csoportalakításnak is nevezhetjük, hiszen az eddig is létező NOE (= Nagycsaládosok Országos Egyesülete), mint érdekvédelmi egyesület explicit módon beemelődött a politikába. Nem önmaga tette fontossá magát, hanem egy párt tette szükségessé saját maga számára, így pár eleve plusz ponttal indulnak az egyesülettel szimpatizálók körében magával a tervezettel. Más oldalról nézve viszont ez lebecsülésként is felfogható: mintha azért CSAK a nagycsaládosok kapnák, mert ők csak a családjuk érdekeit képviselnék. Természetesen enyhe túlzás azt feltételezni, hogy kizárólag a családi érdekeket tartanák szem előtt, de valószínűleg ez a tényező lenne a legsúlyosabb a latban. Érvek természetesen szólnak mellette is. Például, hogy a gyermeknevelés presztízse az utóbbi időben hanyatlóban, sőt, mondhatni leáldozóba került. Ez magyarázható a viszonylag alacsony bérekkel, ami bizonytalanságot teremt és a pénzügyi válsággal, amelynek hullámai még ma is érzékenyen érintik az országot, ez pedig minderre még rádob egy lapáttal, így még ha vállalnak is gyermeket, a legtöbb család csak egyet vagy kettőt, hogy minél nagyobb jólétben és mindent megadva tudják őket felnevelni, ráadásul az önreprodukciónak is megfelelő. Érdekes lenne belegondolni, hogy vajon hány embernek lebeg a szeme előtt az is, hogy mire ők nyugdíjazási korba kerülnek, az ő gyermekeiktől fogják utalni a nyugdíjjárulékot, de ha kevés ember lesz, aki ezt finanszírozni fogj a számukra, végső soron az saját maguknak lesz rossz. Egyszer mindenkinek sorra kell kerülnie. Viszont ennek is vannak hátulütői: a nyugdíjasok szavazati jogát lekicsinyíti, mondhatni alul értékeli. Túlzás lenne azt állítani, hogy a megoldás a nyugdíjasok szavazati jogának beszüntetése lenne, de tény, hogy egyes emberek fejében felmerülő opció ez is. Felfogható tehát
jogkorlátozásként és jogkiterjesztésként is.
A társadalmi tény
Amelynek minden bizonnyal döntő szerepe van e tervezet felvetődésében az elöregedő társadalom képe, ami hazánkra is jellemző: tartósan csökkenő fiatalok és a tartósan növekvő idősek száma. A cél, ennek az állapotnak az ellensúlyozása is lehet, de tagadhatatlan, hogy egy ilyen mértékű átalakítás bizonyos pártok hasznára válik/válhat. Akik egyszer segítő jobbot nyújtottak egy ilyen (ez esetben NOE-hoz hasonló) csoportnak már nincs egyéb feladata, mint a saját oldalán tartani őket, ami legalább annyira nehéz, mint egy jó tervezet kitalálása. A jelenlegi magyar helyzet esetében a szavazat maximálási szándék is közre játszhat, ami a kétharmados többség apadása után reális cél lehet.
Bevezetése esetén
Olyan gyakorlati kérdéseket is figyelembe kell vennünk, minthogy melyik szülő gyakorolja a jogot. Ritka, de előfordulhat az is, hogy családon belül a két szülő politikailag nem egy oldalon áll. Ilyenkor problémát okozhat, hogy melyik szülő és a hozzá közelebb álló szimpatikus párt kapja az adott család plusz szavazatait. A jogfilozófiában ennek megadásának akadálya nincs, viszont a gyermek-szülő generációs ellentét a mai napig megvan. Egy 17 éves gyerek már elég öntudattal és bizonyos tudással is rendelkezhet, így ők már önállóan is szavazó képesek (nem meglepő, hogy Ausztriában a választásra jogosultak korhatára 16 év). De tekintettel a mai apolitikus közhangulatra, amiben már a fiatalabb nemzedékek felnőnek, az is megeshet, hogy egyszerűen engednek a szülői befolyásnak és szimplán megkérdezik, hogy kire adják le voksukat.
De maradjunk az optimális esetnél: mindkét szülő ugyanazt a pártot preferálja. Az, hogy melyik szülő kapja a rendelkezésükre álló újabb szavazatokat, elhanyagolható, akárcsak az, hogy hova fogják leadni.
Ehhez kapcsolódó tervezetek
Az elöregedő társadalom problémájának kiküszöbölésére egyéb tervezetek is készültek. Ilyen például a már említett 16 éves osztrák korhatár mintája alapján történő választási korhatár csökkentése, ezzel beemelve őket is a törvényhozásba. Eszköze lehet annak is, hogy a fiatalokat közelebb vigyék a politikához. Véleményük bizonyára nekik is van, a kérdés, hogy mennyire érvényesül a szüleik ráhatása a politikai preferenciájukhoz.
A másik a tankötelezettség 15 évre való csökkentése. Ez felgyorsítaná a fiatalok életpálya képének kialakítását. Feltétele a tudatosság: mennyire tudja eldönteni egy 15 éves, hogy mivel szeretne foglalkozni élete hátralevő részében? Az viszont biztos, hogy szűkítené a közoktatásban résztvevők számát, ezzel a későbbiekben értékesebbé válhat a ma problémát okozó felsőoktatásban megszerzett diplomák leértékelődése és értéktelenedése.
Mai magyar helyzet
Különösen kedvezőtlen a törvény elfogadtatására a romákkal szembeni antipátia miatt. Ők a magyar átlagnál több gyermeket vállalnak, egyes vélemények szerint társadalmi és anyagi helyzetüket figyelmen kívül hagyva nem gondoskodnak megfelelő módon gyermekeikről.
A többségiekkel szembeni, romák megnyerését célzó intézkedések is gyakoribbak lehetnek. Bizonyos politikai pártok viszont nem hagyják szó nélkül az ilyen jellegű politikai aktusokat, ami természetes módon a romák összefogásához vezethet és idő kérdése, hogy pártok alapítása után aktív részesévé váljanak a politikai életnek is. Ezt ugyanakkor integrációként is értékelhetjük, hiszen az ország állampolgáraként őket is megilleti a törvényhozás joga, ha végig mennek az ahhoz szükséges „lépcsőkön”.
Felmérések viszont azt mutatják, hogy az alacsonyabb iskolázottságúak választási hajlandósága jóval alacsonyabb, mint a magasan kvalifikáltaké, bár az ettől félőket kevésbé fogja ez a tendencia megnyugtatni.
A valóságban
A 2010-es választásokat kétharmados többséggel megnyerő addig ellenzékként tevékenykedő párt egyik politikusa (Szájer József) karolta fel a NOE kezdeményezését. Az indítvány az itt felsorolt elvi problémák miatt valószínűleg csak tervezet szintjén fog megmaradni, a már fent említett problémái miatt, de jogi értelemben megvalósíthatónak tűnik.
A kormánypárt a kérdésben még nem foglalt állást. Ami a választási törvény módosítása mellett szól az, hogy a konzervatív koalíciós partnerének szellemiségéhez igazodó, így lehet, hogy nekik akar segítő kezet nyújtani a nagyobbik párt, mivel eddig inkább háttérben tevékenykedtek.
Kritika
A tervezet mellett és ellen is nyomós érveket lehet felsorakoztatni, de némi finomítást mindenképp igényelne, ha a nagyobb társadalmi elégedettségre törekszik a kormánypárt. A kisebbségiekkel szembeni agressziót retorikájába illesztő csoportok és párt ugyanis internetes fórumokon is gyakran nyomós érvekkel támadja az elfogadást, mint minden olyan tervezetet, ami közvetve akár, de a romákat bármilyen szinten támogatja.
Azt viszont ők is belátják, hogy alapkoncepció jó (és ehhez az érveléshez csatlakoznék én is), de kiegészítést igényelne. Amennyiben súlyozzák a választó jogot, megfontolandó lenne például egy politikai tájékozottságot felmérő „teszt”, ami minimális politikai tudásra kérdezne rá. (például: ki a mai kormánypárt koalíciós partnere, ki a köztársasági elnök? ...), így mérsékeltebb lenne az ellenzéki pártok eddigi (ezt a tervezetet) támadó retorikája.
Hiszen vannak gyermeknemzésre önhibájukon kívül képtelen emberek, akikkel szemben ez a módosító indítvány kirekesztő lehet (negatívan diszkriminatív) és előtérbe kerülnek az olyan szociális problémák, mint a nem megfelelő képzettséggel rendelkező, felelőtlenül gyermeket vállaló emberek szavazatának sokszorosítása is, akiknek az általános választójog bevezetése óta politikai beleszólásuk is van, ami még nem is lenne akkora probléma, így viszont előtérbe kerülnek az ilyen jellegű problémák is.
Röviden a 18 éven aluli gyermeket nevelő szülők gyermekenként plusz egy szavazati jogát. Tehát, ha egy családban 5 gyermek él, az egyik szülő plusz 5 szavazatot kap (gyermekei helyett) az egy (sajátja) mellé.
Ez az átalakítás a közjogi intézkedés egyik alapvető intézményét érintené, amely a választási törvény különleges átalakítását nem igényelné, megoldható lenne a választójogi törvény egy „egyszerű” kibővítésével.
