Mondhatja az ismét pórul járó kedves polgár. Szerdán ugyanis arról tárgyalt a Fidesz frakció, hogy az infláció miatt átírandó költségvetést, mi módon fogják megoldani. Ugyanis a kormány 299 forintos euróval számolta a költségvetést, az pedig köztudott, hogy a rosszabb napokon 300 forint felett is jár.
Hogy honnan lesz a rést betöltő pénz előkerítve? Három forrásból: egyrészt az országvédelmi alapból 200 milliárd forintot vesznek ki, másrészt a dohánytermék jövedéki adó emelésétől újabb 20 milliárdot várnak, harmadrészt pedig, és ez a legmegrázóbb: 48 milliárdot a kötelező magánnyugdíjpénztárakban maradók befizetéseiből.
Ez a kérdés tehát felvet bizonyos etikai kérdéseket: két bőrt lehúzni arról, akiről már egyet (párat) lehúztunk? Természetesen nincs jó megoldás, mert az ilyen jellegű megszorítások valakinek mindig kell, hogy fájjanak. De kétszer ugyanahhoz az eszközhöz nyúlni egyrészt: senkinek sem annyira rövidtávú a memóriája, hogy ne emlékezzen a pár hónappal ezelőtti mizériára szintén a magánnyugdíjpénztárakkal kapcsolatban, másrészt fokozódó elégedetlenséget válthat ki. Végül is ki örül annak, hogy a folyamatosan levonogatott pénzét az idős kori biztosabb megélhetés helyett a jelenkori boldogulásra költi? Hiszen mindenkit úgy neveltek, hogy "takarékoskodj fiam, mert jön még kutyára teherautó", azt viszont el kell fogadnunk, hogy jelen nélkül nincs jövő és akármennyire is szívjuk most a fogunkat, ezen túl kell esnünk. Viszont a kormány figyelmébe ajánlanám Mária Terézia egyik idézetét, mely szerint "Etetni kell a juhot, ha nyírni akarjuk"
