A jelenlegi magyar kormányt könnyű támadni, de még nehezebb védeni. Most az utóbbi nézőpontból próbáljuk meg értékelni intézkedéseiket és terveiket.
Vegyük kiindulópontnak azt a főleg nyugati európai országokban elterjedt vélekedést, mely szerint Magyarország az európai értékeket figyelmen kívül hagyva külön úton jár.
Miért baj ez? Vegyük példaként a hallgatói szerződéseket. Miért is jó az nekünk, hogy az állami pénzen képzett fiatalság külföldön hasznosítja tudását hosszú távon? (rövidtávon ugye nincsenek korlátozva)
Természetesen ez nem jelentheti azt, hogy egy közösség tagjaként próbálunk egyéniségként viselkedni és fittyet hányni arra, aminek betartását megígértük, hangoztatjuk. Azt hiszem, hogy lesz erről még szó később, hiszen ez jogellenes és támadható intézkedés volt a kormány részéről, ugyanakkor tagadhatatlanul a mi kicsiny országunk és polgárainak érdekét tartotta szem előtt.
Lehetségesnek tartom, hogy a gazdasági válság által bizonytalanabbá váló körülmények következményeként Angela Merkel a gyakorlatba is átültetné "A szigorúság nem elegendő, szolidaritásra is szükség van" nyilatkozatát. Ezt bizonyítja a kohéziós alapok folyósításának folytatása, melyet többek között a jegybanktörvény megfelelő módosításai előztek meg.
Látszik tehát egyfajta „húzd meg, ereszd meg” tendencia. Orbánék határozott lépésekkel kettőt lépnek előre és szükség esetén egyet vagy kettőt hátra.
A határkijelölés tehát megkezdődött: próbálgatjuk, hogy mennyit engednek nekünk. Egyrészt így csökkentve a külföldi befolyást, másrészt a külföldi támogatásokat is korlátozzuk bizonyos szinten.
A régi bebetonozott rendszer talán a múlté lesz a válsággal, talán visszatér. Egy biztos: az Európai Unión belül már most nagy változásokat terveznek, de addig is minden nagyon ingatag, mobil. Könnyen lehet a csúcsról a mélybe zuhanni ebben a veszélyes játékban. Úgy tűnik, Magyarország ezen az úton jár biztos léptekkel, egy magabiztos vezetővel. Aki nem mer, az itt nem is nyerhet.
