Az elemzést eredetileg Politikai elemzés órára írtam Kumin Ferencnek. Bár már kevésbé aktuális, de annál érdekesebb
Lendvai Ildikó, az MSZP frissen megválasztott elnöke 2009 áprilisában látogatott el Kolozsvárra, az RMDSZ (Romániai Magyar Demokrata Szövetség) 9. kongresszusára, melynek célja a program és alapszabályzat módosítása volt. A 2008-as romániai parlamenti választások után az RMDSZ nem került be a kormánypártok közé, így a beszéd időszakában ellenzéki pártként működött.
Lendvai Ildikó beszédében hangsúlyozta, hogy tanulni jött Kolozsvárra, ami már eleve egy szimpatikus retorikai eszköz, főleg akkor, ha a szónok a saját környezetében előnyösebb pozícióban (kormánypárt) van, mint a hallgatósága nagy része, így az RMDSZ.
Beszédében sok sikert kíván az ellenzéki pártnak az EU parlamenti választásokon való szerepléshez, beszédének ez az egyik apropója is, valamint a Magyarország és Románia közti jószomszédi összefogás és jó szándék beszédének egyik sarokköve. Ugyanakkor sajnálja, ha fájdalmat okoztak, még akkor is, ha véleményük nem változott. Ez valószínűleg a 2004. decemberi népszavazásra való utalás, melyben az állampolgárok a nem Magyarországon élő, nem magyar állampolgárok kedvezményes honosítását lehetővé tévő törvény, vagyis a kettős állampolgárságról döntöttek. A kampány során Gyurcsány Ferenc nyíltan elutasította a népszavazáson az igen válaszokat. Ma már tudjuk, hogy nem feltétlenül baj, ha az ember nem rendelkezik kettős állampolgársággal (Boldoghy Olivér ügy). Hiszen ez is tekinthető egy politikai eszköznek, ami a szavazatmaximalizálást szolgálhatja. Ezt Gyurcsány Ferenc is megemlítette 2004-ben, de felmerül a kérdés: őket támogatták volna, ha ők indítványozzák a szavazást? Ha erősebb buzdító kampányt folytattak volna a kettős állampolgárság mellett? Ez már soha sem fog kiderülni, de minden esetre az tény, hogy az Őszödi beszéd óta az MSZP támogatottsága folyamatosan csökkent. De most tekintsünk el ettől. Vajon ha nem lett volna Őszöd, akkor meggyőzhető lett volna a szocialista párt bázisa arról, hogy igennel szavazzanak? Szerintem igen. A politikában ugyanis véget ért, vagy talán sosem létezett az a világ, amiben megdönthetetlen szabályok korlátoznák a „politika csinálókat”.
Lendvai Ildikó minden esetre őszintén szónokolt és a végén egy kedves kis fodrászos sztorival is megpróbálta bizonyítani a határon túli politikusoknak, hogy igenis számíthatnak a jó szándékunkra. A szocialistáknak pedig olyannyira, hogy még a parlamenti fodrászhoz is elmentek és csak ott derült ki, hogy Szili Katalin is Erdélybe készül ilyen lelkesen.
