A cikk megjelent az Esztergomi Laboratórium honlapján is

Adott két jól ismert szituáció, amitől hangos a belföldi és külföldi sajtó. Pro és kontra vélemények hada jelenik meg percről-percre, miközben mindenkinek van véleménye. De vajon mennyire okos dolog a végsőkig kitartani a vélt igazunk mellett?

Összesen öt beszédet hallgattam végig a Széchenyi téren a szép márciusi időben. Ami elsőként érdekes volt, hogy nem a szokásos Polgármesteri Hivatal előtti helyszínt választották a szervezők, hanem a tér egy viszonylag kis részét határolták be a színpad elhelyezésével.

Szó se róla, a szabad terület jócskán megtelt, főleg az idősebb korosztály képviseltette magát piros sálakkal, piros kardigánokban.

A felvezető beszéd szerint Esztergom annak a jelképe, hogy érdemes az embereknek saját kezükbe venniük a sorsukat, bár erre rájönni Esztergom lakosságának 10 évébe telt.

Egyrészt ez az állítás helytálló, mivel valóban Tétényi Éve független polgármester vette át a polgármesteri posztot, ugyanakkor egy ünnepi megemlékezésen ritkán szokták az adott helyszín politikai felelősségét firtatni, hiszen nem ez a beszéd célja, hanem az 1848-as szabadságharcról való megemlékezés. (Hozzátenném, hogy a beszédekben erről esett a legkevesebb szó!).

Mesterházy Attila már megszokott stílusában inkább kevésbé nagyra törő vágyakat és célokat fogalmaz meg, inkább a tényszerűségre törekszik. Ezúttal is felsorolt pár ilyet a tönkretett esztergomi intézményekről, csakhogy ebben a Fideszes városvezetés felelősségen igencsak vitatható, tehát ez egy kissé mellélövés volt a részéről, dehát egy pártpolitikusnak a célja, saját érveinek történésekkel való alátámasztása. Ezek után felemelte szavát március 15 kisajátítása és megcsúfolása ellen, valamint nem tűri, hogy Orbán kioktassa hazafiságból. Beszédében hangsúlyozta, hogy a jelenlegi helyzetből a demokraták összefogása a kivezető út. A beszéd főmondata szerintem az elkövetkezendő választásról szóló mondata: "2014 az egységes magyar nemzet újjászületésének éve lesz". Ebben szintén megfigyelhető, hogy csak egy nagyon gyenge utalás van arra, hogy ők fogják ezt megteremteni, de választási győzelmet közvetlenül nem jósol meg. További nem a civilek általi lezárást választotta ("lesz még magyar köztársaság"), holott ez az MSZP-nek is nagy szívfájdalma, hogy Magyarország lettünk és nem pedig Magyar Köztársaság. (Az Alaptörvény Alapvetéseinek A) és B) bekezdése foglalkozik ezzel www.kormany.hu/download/0/d9/30000/Alapt%C3%B6rv%C3%A9ny.pdf)

A következő felszólaló a Civil hetes, független esztergomi lap létrehozója volt. Köszönetet mondott az éhségmenetér (= Munkát, Kenyeret, Tisztességes Béreket mozgalom), akik Brüsszelbe mentek el az Európai Parlamentbe (Göncz Kinga meghívására), ezzel képviselték egész Magyarországot, ezzel pedig párhuzamba állította a Tétényi Éva és szimpatizánsai általi helyi összefogást, ők ugyanis Budapestre meneteltek.

Őt Komjáthy Imre követte, a fent említett Munkát, Kenyeret, Tisztességes Béreket mozgalom vezetője. Szintén egy párhuzammal kezdi, mely szerint ő is egy bűnös városból jött (Miskolc), felhívta a figyelmet a helyi akciókra és az önszerveződésre, ám beszédéből és annak ordibáló stílusából inkább egy "nyakra lépős" felelősségre vonás jött le a beszédből, amit szerinte addig kell csinálni, amíg "ha a vasárnapi húsleves fölé hajolnak, abból is azt olvassák ki, hogy Munkát, Kenyeret, Tisztességes Béreket!"

A beszédekről összességében annyi mondható el, hogy egyik sem hozta meg a 60 éves átlagkorosztály forradalmi hangulatát, de hősiesen végig állták a beszédeket, melynek elején síppal megjelent egy maréknyi Jobbikos, egyik tagja azt kiáltotta, hogy "sosem volt neked nemzeti érzésed". A hírekben olvastam, hogy ezen maréknyi emberből egyet elállítottak.

A tömeg szélén pedig kisebb kerülőt kellett tennem, ugyanis egy piros kardigános néni  mindenféle szitkokkal próbálta elkergetni az őt lefényképező ifjú urat és a tettlegességtől csak néhány jelenlévő tartotta vissza.

A beszédek kiemelt részéből tehát kitűnik, hogy a baloldal és függetlenek, a jelenlévő pár száz emberrel nem fogják nagyban átszabni Esztergom eddigi arculatát (már koruknál fogva sem) és ők sem piedesztálra emelve tisztelik Esztergomot, amiért a választásokon új polgármestert választott meg a régi helyett, ezzel jócskán, de nem döntően átszabva az addigi politikai struktúrát. Valószínűnek tartom, hogy e gyengécske baloldali jelenlét nem fogja olyan szinten kitölteni a hatalmi űrt Esztergomban, ami a képviselő testület és polgármester között keletkezett, hogy kibillentse a város szekerét a sárból.

Gondolom elég sokan hallottak már a Corvinus egyetemen megrendezett Tárcatükör c. rendezvényről. Akinek nem cseng ismerősen a név, itt van Török Gábor írása (torokgaborelemez.blog.hu/2012/02/18/438_szabad_e_vona_gaborral_mosolyogni).

Már az elején szeretném leszögezni, hogy nem vagyok nagy követője Török Gábornak, de megpróbálok nyitott szemmel járni és elismerni azt, ami érdemes arra. Az ügyhöz annyit szeretnék csak hozzáfűzni, Török Gábor már egyetemi oktatói pozíciójánál fogva is helyesen érezhette azt a kötelezettséget, hogy minden Parlamentben résztvevő pártból meghívjon személyeket. jelen esetben Vona Gábort.

Őszintén szólva az utolsó lökést ezen post megírására Krémer Ferenc (galamus.hu/index.php) írása adta meg. Az ilyen (nézőpontom szerint) szubjektív írásával és "kollaboránsozásával" figyelmen kívül hagyott egy NAGYON FONTOS dolgot, amit sosem szabad elfelednie annak, aki politikáról publicisztikát ír, elemez vagy beszél:a választói akaratot.

Az ugyanis nem véletlen, hogy épp a Jobbikot és nem a Negyedik Köztársaságot hívták meg erre a vitára. A 2010-es választási kritériumokat viszonylag könnyen teljesítő párt minden kétséget kizáróan jogszerűen került be a Parlamentbe, így képviselve a rájuk szavazók érdekeit. Bármennyire is nem tetszik mindez egyes embereknek, ezek tények, amiket el kell fogadnunk, esetleg javasolnám a közvetlen népképviseletet és az amellett kardoskodókat megtenném számláló biztosnak egy-egy ciklusra. A viccet félretéve:

az is tény ugyanakkor, hogy a Jobbik viselkedése jócskán különbözik a megszokott, tradicionális pártokétól cselekedeteivel (pl.: EU zászlóégetés), de ez más lapra tartozik. Ha a választópolgárok úgy ítélték meg, hogy bizalmat szavaznak nekik erre a négy évre, akkor végig kell csinálni velük ezt a négy évet és partnerként kell (vagy legalább meg kell próbálni) annak tekinteni őket. (Arról már nem is beszélve, hogy a Political Capital által is alkalmazott derex-index, ami a szélsőjobboldali hajlandóságot méri a posztszocialista országok szinte mindegyikében erősödést tapasztalt www.politicalcapital.hu/2012/02/attitud-szelsosegesek-magyarorszagon-nemzetkozi-kontextusban/ Amennyiben nem így teszünk, félresöpörjük a népszuverenitást, a választói akaratot, a demokrácia alapelveit, amit az Európai Parlament szerint már így is lábbal tiprunk és rá lehet gyújtani az eddig oly népszerű nótára "na és akkor mit csinál az Unió?", az eredmény látható: a Bizottság befagyasztja a támogatásokat, amire még mindig lehet mondani, hogy "na és?", de ha kicsit tovább szőjük a gondolatmenetet rájövünk, hogy az állam aranytojást tojó tyúkjai mi vagyunk.

A tanulság tehát: demokráciában vannak bizonyos alapértékek és normák, amiket meg lehet sérteni, de nem ajánlott.

Az alábbi írásom Közpolitika órára készített beadandóm rövidített változata, aminek középpontjában a felsőoktatási röghöz kötés koncepciója áll.

A hallgatói szerződés, más néven felsőoktatási röghöz kötés egy új koncepció a frissen elkészült felsőoktatási törvényben. Fogadtatását illetően fontos, hogy rendkívül szélsőséges véleményeket kapott nyilvánosságra hozatala után. Egyesek üdvözítették a szigorúbb bekerülési feltételeket, a hallgatók többsége viszont szilárdan ellenzi egyes pontjait, például a vizsgarendszer szigorítását.

Már az elején szeretném tisztázni, hogy az Erasmus és hasonló célból tett külföldi egyetemen való „áthallgatás” nem ide tartozik a törvény szerint „46.§ (4) A hallgató joga, hogy tanulmányai során megismerje a nemzetközi gyakorlatot, e célból olyan felsőoktatási intézményekben folytathasson résztanulmányokat, amelyek az Európai Unió tagállamában vagy az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodásban részes más államban, illetve olyan államban működnek, amelynek állampolgára az Európai Közösség és tagállamai (…)”
A témát, feladatom szerint egy közpolitikai ciklusba ágyazva fogom elemezni, lépésről lépésre követve a folyamatokat. Mivel ezek a lépések nem minden esetben a nyilvánosság előtt zajlottak, lesznek benne „nagyobb lépések”.( net.jogtar.hu/jr/gen/hjegy_doc.cgi )
 

A kormány első hivatalos megnyilvánulása e téren 2010. augusztus 26-án a Nemzeti Erőforrás Minisztérium (nefmi) honlapjára feltett közlemény, melyben még nem kerül szóba a hallgatói szerződés. ( www.nefmi.gov.hu/miniszterium/2010/nemzeti-tanevnyitora-100826 )
Mint azt szeptemberben egy hamis vitairat cáfolatában írták, a kormány: „haladéktalanul megkezdte az elmúlt nyolc esztendőben tönkretett iskolarendszer újjáépítését” ( www.nefmi.gov.hu/miniszterium/2010/vitairat-kozoktatasi ). Ekkor már közkézen forgott a felsőoktatásról szóló vitairata, ami erős tiltakozást váltott ki még a Facebookon is. A létrehozott „Tiltakozzunk a felsőoktatási törvény egyoldalú módosítása ellen” eseményhez  17 ezren csatlakoztak néhány nap alatt.  Hangsúlyoznám: ekkor még nem volt tervezet, de az értékek artikulációja már megkezdődött. Az ellenzők között különböző indokok voltak, így például „A Fidesz és az ókonzervatív KDNP meg akarja szüntetni a hallgatók beleszólását saját ügyeikbe.”( hvg.hu/karrier/20101025_facebook_felsooktatas_kozoktatas_torveny )  Mindezen kijelentések úgy kerültek napvilágra, hogy hivatalos álláspont még nem volt. De hiba-e a heves ellenzés egy vitairatnak? Közpolitikai szempontból nem, ugyanis érzékelteti a törvényhozókkal az általuk keltett feszültséget. Bármennyire is nincs alternatívája az ellenzőknek, el kell fogadni és meg kell hallgatni álláspontjukat.
Eközben a Parlamentben Osztolykán Ágnes(LMP) Hoffmann Rózsa oktatási államtitkárt kérdezte az új közoktatási és felsőoktatási törvény előkészítésében résztvevő szakemberekkel és szervezetekkel kapcsolatban. Hoffmann Rózsa szép és kerek válaszát inkább nem foglalnám össze, hassanak most inkább az ő szavai: „Egy törvényt kétféleképpen lehet − legalábbis elméletileg − előkészíteni. Az egyik az, hogy éveken át tartó, hosszas vitával, akár a Rákos mezején összegyűlve, mindenki véleményét kikérjük. Így a végén talán meg lehet fogalmazni egy törvényt, de azzal még mindig nem fog mindenki egyetérteni.
A másik megoldás az lehet, hogy összeül egy kisebb csoport, kidolgoz egy koncepciót, és utána azt vitára bocsátja. Mi egy köztes megoldást választottunk. A jogalkotási rend azt írja elő, hogy miután a kormány elfogadta a törvény koncepcióját, a törvényt társadalmi vitára kell bocsátani. Szándékaink szerint ez februárban fog megtörténni. De ez korántsem jelenti azt, hogy csak februárban állunk ki a törvénnyel a nyilvánosság elé.” A bökkenő csak az, hogy amit a kormány elfogad, a kétharmados felhatalmazásával, akár törvényt is csinálhat belőle. De tovább olvasva Hoffmann Rózsa választ: „Tavaly és idén is számos szakmai konferencián vitattuk meg a törvény alapelveit, amelyek a Kereszténydemokrata Néppárt honlapján mindmáig megtalálhatók. Nincs tehát szó semmilyen titkos összejövetelről, nyíltak a szándékaink és céljaink.
A sajtót és önt is meglehetősen izgatja, hogy kik dolgoztak a koncepción. Ők voltak azok, akik vállalták, hogy a nyári hőségben egy hetet ingyen és bérmentve arra szánjanak, hogy az általunk feltett kérdéseket megválaszolják. Mindannyian gyakorlati szakemberek. Pénzt nem kaptak a munkájukért, szerződést nem kötöttünk velük, a nevük maradjon egyelőre titok.”( hoffmannrozsa.hu/parlament/valasz-osztolykan-agnes-lmp-napirend-elotti-felszolalasara ) Bár az utolsó mondat nem túl megnyugtató egy bizonytalan embernek, hiszen most én is az vagyok, mert az új törvény engem is érint, ezért utána jártam a KDNP honlapján fent lévő szakmai anyagnak, ami már évek óta alakul.Viszont, ami most számunkra fontos: céljai között nem szerepel a hallgató szerződés. ( kdnp.hu/kdnp/oktatas )
Rendkívül érdekesnek tartom viszont azt a momentumot, hogy Hoffmann Rózsa 2010. október 8-9-én „Youth on the Move - Mozgásban az Ifjúság” című rendezvényen a soros elnökség távlati programjáról beszélve szóba hozta a „magyar oktatási rendszer képviselői az Európai Unió területén adott oktatási-tanulási, valamint képzési és munkalehetőségekkel magyar és európai állampolgárokként is élni tudjanak.” ( www.nefmi.gov.hu/miniszterium/2010/nemzedekek-kapcsolata-europaban ) Ez némileg ellenkezik a röghöz kötés elemével, de ha jobban megvizsgáljuk, annyira mégsem. Az eleve külföldi egyetemre való jelentkezést ugyanis szintén lefedi a kijelentés és a friss diplomások itthon maradásáról még mindig semmi.
Keresztes Péter, a Műegyetem Hallgatói képviseletének elnöke 2010. október 23-i beszédében kihangsúlyozta „aki a hallgatóság ellen cselekszik, az ifjúság ellen cselekszik” és kritikaként felhozza, hogy „az intézményi autonómiát nyomokban sem tartalmazza”, továbbá elfogadhatatlannak tartja, hogy a hallgatók nem tudnak beleszólni saját ügyeikbe sem. Majd felkérte Orbán Viktort a hallgatók jogainak védelmére.  (www.facebook.com/video/video.php )

2010. október 25-én a Nemzeti Erőforrás Minisztérium honlapján közzé tették, hogy november 3-tól nyilvánosságra hozzák a felsőoktatási törvény tervezetét, a konzultáció kezdetének is ezt az időpontot adták meg.
Ezt olvasván az ember végre felsóhajt, hogy „végre, nem csak a médiumokon keresztül történő egymásnak üzengetés lesz”. A közlemény által Hoffmann Rózsa kiemeli az idő szorítását, hogy minél gyorsabban ismerjék meg az illetékesek a dokumentumot. ( www.nefmi.gov.hu/miniszterium/2010/ftv-november-3 )
Hiller István (MSZP) szerint: „tisztességtelen magyar gyakorlatnak megfelelően (…)munkaanyagokat, amelyeket az alkotók még nem a nyilvánosságnak szántak”. A fent említett nefmi honlapon közölt adatok szerint ennek nincs valóság alapja.

A közleményt követően egy felhívásra lehetünk figyelmesek a minisztérium honlapján: „Kedves Egyetemisták, Főiskolások! A NEFMI Oktatásért Felelős Államtitkársága november 3-tól az interneten konzultációt indít az új felsősoktatási törvény vitairatáról.”( www.nefmi.gov.hu/miniszterium/2010/kedves-egyetemistak )

Ezután Dux László, felsőoktatásért felelős helyettes államtitkár a megígértek szerint ismertette az új felsőoktatási törvény koncepciójának főbb alapelemeit november 3-án.

2010. november 12-én a Magyar Rektori Konferencia mondott véleményt az új felsőoktatási törvény tervezetéről, ekkor már láthatóan megindult az érdemi egyeztetés az egyetemi vezetés felsőbb köreivel. Hoffmann Rózsa nyilatkozatában kiemelte, hogy megindult a párbeszéd az államtitkárság és az egyetemek között.
Mint azt Nagy Dávid a HÖOK leendő elnöke a HÖOKTükör decemberi számában nyilatkozta „Ha végre sikerül elérnünk, hogy értékelhető felsőoktatási törvény-koncepció szülessen, nagy hangsúlyt kell fektetni a HÖOK és az intézményi HÖK-ök pr-jára, országos megítélésének javítására. A kormányzat, úgy érezzük, számon tart minket és a Nemzeti Erőforrás Minisztérium egyes államtitkárságaitól eltekintve is követi tevékenységüket.”( www.hook.hu/c/document_library/get_file )  A kérdés természetesen az, hogy a HÖOK szerint mi számít „értékelhető” koncepciónak.  Koncepciójukat nyilvánosságra tették novemberben, amit előzőleg megvitattak a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciája Közgyűlésén, Szombathelyen. ( www.hook.hu/c/document_library/get_file )


A már említett illetékes minisztérium honlapján csak december 9-én kerül fel a megtörtént egyeztetés a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciájának delegációjával.  A hallgatói képviselet részéről jelen volt Körösparti Péter, a HÖOK elnöke, Nagy Dávid, a szervezet alelnöke és Keresztes Péter, a Műegyetemi Egyetemi Hallgató Képviselet elnöke. A közlemény szerint a tárgyalást mindkét fél részéről „nyitott hozzáállás jellemezte”. ( www.nefmi.gov.hu/miniszterium/2010/hook-egyeztetes ) Ennek folytatása a január 14-i egyeztetés, melyet Nagy Dávid konstruktívnak és előremuta¬tónak nevezett, ugyanakkor azt nyilatkozta, hogy olyan „Mintha csak minden előzmény nélkül az ölükbe hullott volna a lehetőség.” ( www.hook.hu/c/document_library/get_file )


Ezután egy ideig csend volt a törvény körül, de mint tudjuk, a közpolitikai folyamat egy hosszú folyamat, aminek rétegei folyamatosan rakódnak egymásra.  2011 májusában Farkas Gergely (Jobbik) azonnali kérdést intézett Hoffmann Rózsához, melyben az átszervezés indokaira kérdezett rá. Az államtitkár válaszában elmondta, hogy épp egy hete egyeztettek a pedagógus-szakszervezettel. Indokának legfőbb pontja a racionalizálás. ( hoffmannrozsa.hu/parlament/az-orszaggyules-tavaszi-ulesszakanak-26-ulesnapja-2011-majus-9-en-hetfon )
Már ezen elemek alapján is látszódik, hogy a kormány komolyan vette az egyeztetést és nem szándékozott belőle senkit sem kihagyni. Az oktatás különböző szintjeit emelte be az előkészítésbe, bár a koncepció legfőbb elemein nem változtatott a 2011 októberi tüntetések dacára sem.( eduline.hu/felsooktatas/2011/9/27/20110927_oktober_1_tuntetes_hallgatoi_halozat )  A HÖOK azt hangoztatta, hogy a röghöz kötés nem alternatíva. Böngészhetjük ezek után a különböző hírforrásokat. Az egyeztetési és a különböző alternatívák kiértékelését követően új stádiumba lépett a törvényalkotás.
Bár voltak különböző hírek a koalíción belüli eltérő véleményekről a törvény tervezetével kapcsolatban, Orbán Viktor kiállt a tervezet mellett. a továbbiakban pedig nyíltan cáfolták, hogy bármiféle bizonytalanság és ellentét lenne a koalíción belül. A Fidesz-KDNP végül teljes mellszélességében kiállt mint a köznevelési, mint a felsőoktatási törvény mellett.
2011. december 23-án végül elfogadta az Országgyűlés a törvényt. Ez esetben érdemesnek tartom a szavazati arányokról pár szót ejteni, ugyanis 243 igen és 37 nem ellenében fogadták el. Akárhogy is nézzük, ez bizony nem csak a Fidesz kétharmados támogatása, hanem jócskán hozzájárultak az ellenzéki erők is.


A 2005. évi CXXXIX. törvény tehát tartalmazza a felsőoktatás koncepcióját, mely az egyeztetések során nem váltott ki egyetlen vagy néhány érdemi ponton kellő ellenkezést a szervezetekből. Pontos részleteket még nem tudunk, mivel külön kormányrendeletben lesz szabályozva, az viszont biztos, hogy minden államtól legalább minimális támogatást (ösztöndíjat) kapó hallgatónak meg kell kötnie. Hogy ez milyen módon fog zajlani, pl.: külön számlán mindenkinek a nevén, vagy egy közös számla, ez még nem látható előre.
A Fidesz-KDNP a közpolitikai ciklusnak megfelelően végrehajtotta a törvény tervezetét. Normális esetben némileg kevés lenne az erre szánt idő, de mivel bizonyítottan nem egy új, hanem már régóta formálódó koncepcióról van szó, ezt is elégségesnek vehetjük.
a szervezetek száma véleményem szerint megfelelő volt és az érintett hierarchia minden szintjét képviselték az egyeztetések során.


A hallgatói szerződésről lényegében most sem tudunk többet, mint az elején. Látszólag. Az ugyanis, hogy a közpolitikai ciklus szépen körbeér, bizonyos legitimitást ad a törvénynek, ráadásul a jelentős támogatottság, ami elfogadta további konszenzusra utal.
Meg merem kockáztatni, hogy annyiból jobb, hogy még nem áll rendelkezésre kormányrendelet, hogy ezt a beadandót is objektívebben tudtam megírni, csak közpolitikai szemlélet alapján.
Annyi viszont biztos, hogy a hallgatói szerződés olcsóbb lesz, mintha emelnék a diplomások kezdő bérét, esetleg garantáltan álláshoz juttatnák őket. A fő kérdés viszont a rendelet kapcsán is az lesz, hogy hosszú távon megéri-e?

 

Schiffer András lemondása után Jávor Benedek veszi át az LMP frakció vezetését, aki jelenleg az Országgyűlés Fenntartható fejlődés bizottságának elnöke. Sajtótájékoztatóján elmondta, szerinte az emberek közé kell vinni a politikát, mivel a kormány formálissá tette az Országgyűlésben végzett munkát.

Vegyük csak sorra a főbb eseményeket. Az LMP nem sokkal a parlamenti küszöb felett produkált eredményével bejutott a Parlamentbe. Jó ellenzékihez méltóan kezelték a helyzetet, javaslataikkal és észrevételeikkel építően járultak hozzá a törvényhozás működéséhez. Természetesen voltak kisebb-nagyobb megmozdulásaik a parlamenten belül (http://www.metropol.hu/images/1325086769_lmp_frakcio_leragasztott_szajjal.jpg)
 és azon kívül is (http://static4.origos.hu/i/1112/20111223-lmp-demonstracio-a-parlament-elott6.jpg). Ezt követően  hirtelen jött a bomlás időszaka: január elején Kaufer Virág bejelentette, kilép a parlamenti munkából, ugyanakkor távolabbról, de segíteni kívánja az LMP-t. Ezután pár héttel Schiffer András bejelentette: minden LMP-s pozíciójáról lemond, egyedül képviselői mandátumát tartja meg.

Valljuk be Schiffer nem volt az a tipikus vérmesen politikus, mint pl.: Cohn-Bendit. (http://barikad.hu/sites/barikad.hu/files/2011/04/cohn_bendit.jpg) Sőt, azt is meg merném kockáztatni, hogy nem volt eléggé rátermedt, ugyanakkor egy emblematikus személy volt. Számomra mindig is hozzá tartozott a higgadt viselkedése ahhoz a politikához, ami a pártot jellemezte. Az ő idején hirdették meg az Új ellenállást, ami egy megfoghatatlan, szimbolikus védjegye lett a pártnak, de valójában még senkiben sem fogalmazódott meg, hogy hova tart és mi tartozik bele a mozgalomba? Lehet-e Új ellenállásnak érteni a passzív ellenállást? Csak párttagokra vonatkozik vagy minden ellenzékire?

Lényegében tehát elmondható, hogy az LMP eddig is próbálta más irányba elvinni a politikai kultúrát, de ez a mai viszonyok között tapasztalhatóan nem játszik. Egyrészt azért nem, mert a demonstrációikat vagy más szervezetekkel együtt tartják(http://www.mon.hu/lmp-demonstracio-az-mszp-szolidaris-a-tuntetokkel/1869690) vagy olyan megmozdulásokkal, amikre az ember ugyan odakapja a fejét a híreknél, viszont, amikor az utcán elhalad mellettük egyszerűen hülyének nézi őket a többség és ez itt a baj: az eddigi Új ellenállásos akciók nem tudnak maguk mögé egyre nagyobb bázist kovácsolni, mivel azok egy zárt csoportnak, a párttagoknak és erősebben támogató szimpatizánsoknak szólnak. Az utca embere pedig, a bizonytalan szavazó bázis megragadása ezzel éppolyan sikertelen marad.

Ugyanakkor korai lenne még az LMP-t temetni. Jávor Benedekkel az élén talán egy új arcát ismerhetjük meg, de a magyar politikai kultúra szabályait és szokásait tiszteletben tartva ajánlott cselekedniük. Az ugyanis megmutatkozott az utóbbi hetekben is, hogy az emberek hajlandóak az utcára vonulni, ha valóban közösségi dolognak és hatásosnak érzik jelenlétüket. Az LMP baja viszont épp az, hogy nincsenek megosztó témáik a programjukban, ami mellett hosszú távon harcolni tudnának.

Nem értek egyet a Giró-Szász Andrást napokban ért támadásokkal. (http://hirszerzo.hu/nyuzsi/2011/12/21/A_het_hulyeje_GiroSzasz_Andraaaas_PER5YD) Egyrészt, mert tudok magyarul, másrészt pedig tudom, hogy a dolgok többféle képpen is értelmezhetők. Természetesen nem mondom, hogy ez egy kizárólagos értelmezés, de remélem elgondolkodtató. A példa tehát Bolgár György kérdésére adott válasza a Barroso levél ügyére.

"- Hát a Barroso levélről konkrétan nem tudunk sok mindent, ugye Barroso nem kommentálta, sőt egész pontosan Barroso titkársága azt mondta, hogy tudatában van annak, hogy Magyarországon a szöveg valóságtartalmáról mindenféle spekulációk vannak, de ehhez nem kívánnak semmiféle kommentárt fűzni. Tehát azt kérem, hogy senki számára nem ismert levelekről, annak tartalmáról spekulatív gondolkodást nem nagyon érdemes folytatni." (http://napifix.postr.hu/a-napi-fix-kozlemenye-a-kormanyszovivoi-iroda-reakciojara)

Én ezt úgy értelmezem, hogy mivel a levél nem lett nyilvánosságra hozva és az állítólagosan kiragadott részletei alapján messzemenő következtetések levonás nem ajánlott. Az már más lapra tartozik, hogy szintén a napi fix weboldal még aznap lehozta a levél első részletét (a másik kettőt ma és holnap hozzák nyilvánosságra http://napifix.postr.hu/napileaks-a-barroso-level-folytatasokban-i-resz-giro-szasz-andrasnak-szeretettel). A kormány tehát nem tette közzé, egyrészt mert tartalma nem pozitív és hát ki is akar saját magáról ilyen híreket termelni? Mert én biztos, hogy nem. Az persze világos, hogy a korrektség egy szintjének jele lett volna ez a gesztus a kormánytól, de ha nem, hát nem. Azzal viszont egyáltalán nem értek egyet, hogy emiatt Giró-Szász fikázásába csapjon át a dolog. Az ő feladat a plusz információk engedély nélküli megtartása és a szükséges információk kibocsátása, illetve magyarázata a dolgoknak.

Mondhatja az ismét pórul járó kedves polgár. Szerdán ugyanis arról tárgyalt a Fidesz frakció, hogy az infláció miatt átírandó költségvetést, mi módon fogják megoldani. Ugyanis a kormány 299 forintos euróval számolta a költségvetést, az pedig köztudott, hogy a rosszabb napokon 300 forint felett is jár.

Hogy honnan lesz a rést betöltő pénz előkerítve? Három forrásból: egyrészt az országvédelmi alapból 200 milliárd forintot vesznek ki, másrészt a dohánytermék jövedéki adó emelésétől újabb 20 milliárdot várnak, harmadrészt pedig, és ez a legmegrázóbb:  48 milliárdot a kötelező magánnyugdíjpénztárakban maradók befizetéseiből.

Ez a kérdés tehát felvet bizonyos etikai kérdéseket: két bőrt lehúzni arról, akiről már egyet (párat) lehúztunk?  Természetesen nincs jó megoldás, mert az ilyen jellegű megszorítások valakinek mindig kell, hogy fájjanak. De kétszer ugyanahhoz az eszközhöz nyúlni egyrészt: senkinek sem annyira rövidtávú a memóriája, hogy ne emlékezzen a pár hónappal ezelőtti mizériára szintén a magánnyugdíjpénztárakkal kapcsolatban, másrészt fokozódó elégedetlenséget válthat ki. Végül is ki örül annak, hogy a folyamatosan levonogatott pénzét az idős kori biztosabb megélhetés helyett a jelenkori boldogulásra költi? Hiszen mindenkit úgy neveltek, hogy "takarékoskodj fiam, mert jön még kutyára teherautó", azt viszont el kell fogadnunk, hogy jelen nélkül nincs jövő és akármennyire is szívjuk most a fogunkat, ezen túl kell esnünk. Viszont a kormány figyelmébe ajánlanám Mária Terézia egyik idézetét, mely szerint "Etetni kell a juhot, ha nyírni akarjuk"

 Az elemzést eredetileg Politikai elemzés órára írtam Kumin Ferencnek. Bár már kevésbé aktuális, de annál érdekesebb

A mai post nem elemzés. Inkább egy leírás a mai Gyurcsány Ferenc beszédnek, ahol jelen voltam.

2011. november 22-én, Dorogon, a Dorogi Vállalkozók Egyesülete szervezésében meghívták az ex-miniszterelnököt kedves kis szülővárosomba, Dorogra, a "Merre tovább baloldaliak? Merre tovább demokraták?" című rendezvényre.

Épp időben érkeztem, de sajnos rossz helyre álltam a hömpölygő tömegben, így csak jó pár méter után kapcsoltam, hogy Tittmann János polgármester úr mögött és drága Ferenc mögé keveredtem, akaratom ellenére... Miután lecsatlakoztam az illusztris társaságról csendesen meghúzódtam az utolsó sorban és felmértem a terepet. Kb. 150-200 ember, többségében őszülő halántékú 60-70 évesek, egy velem közel egykorú fiatalember volt még jelen.

A polgármesteri nyitóbeszédben kihangsúlyozta Tittmann, hogy az MSZP nem szeretne az apátia pártja lenni, illetve kiemelte, hogy Dorog akkor fejlődött a legjobban, amikor a miniszterelnököt Gyurcsány Ferencnek hívták. (Hozzátenném, hogy természetes dolog, hogy a kormányon lévő párt győzteseinek valahogy mindig több jut a büdzsébe és nem volt észlelhető hirtelen visszaesés a fejlesztések terén Gy. F. után sem.)

Tittmann János nyitóbeszédét Gyurcsány Ferenc követte, aki csendesen, a sarokban rágózva várta ki, hogy rá kerüljön a sor. Beszédének elején tisztázta, hogy "ez nem egy politikai rendezvény". Miután körbe járattam a szemem, nyugodtan konstatáltam, hogy a piros szín kevésbé dominál az ilyen jellegű rendezvényeken, mint amennyire képzeletemben élt, minden esetre kissé megbántam a piros körömlakkom. Az előadás közben feltűnő volt a jellegzetes Gyurcsány-retorika, ami még mindig megmaradt: jól tagolt, nagy hatásszünetekkel, de a szavak végét elharapja és alig érteni. Amíg ezen gondolkoztam megcsörrent a beszélő telefonja. Ezt szó nélkül kivette a zsebéből és kinyomta, de ami még jobban megdöbbentett, hogy a közönségen sem futott át semmilyen moraj, vagy a nemtetszés bármi jele.

A jobboldalt (a tőle már megszokott módon) erős kritikával illette, miközben nagyvonalúan felhozott pár baklövést a saját múltjából (ezzel jelezvén, hogy még mindig kiáll mellettük) például a vizitdíjat, amit "kutyaguminak" nevezett a jelenlegi helyzethez képest. Ebből a képből mindössze a kórház privatizációkat felejtette ki, az új felsőoktatási törvény kirekesztő jellegében pedig megfeledkezett az egyre alacsonyabb színvonalú felsőoktatás megoldásáról. Érdekes módon az eredmény mindig az "én vagyok a kisebbik rossz" volt.

Az este másik két legérdekesebb / poénosabb eseménye az volt, amikor egy jelenlévőnek szintén megcsörrent a telefonja, őt viszont a többi hallgató szinte felnyársalta a tekintetével. A munka törvénykönyvével kapcsolatban Gyurcsány azt próbálta (volna) kidomborítani, hogy a vállalkozók járnak vele jól, de HOPPÁ! A rendezvényt a Dorogi Vállalkozók Egyesülete szervezte, így tehát nem mondhatott akármit és egy gyors bocsánatkérés után biztosította őket arról, hogy voltaképpen nem erről szeretne beszélni.

A mai Fideszes támogatottságot egy érdekes gondolatmenettel magyarázta: szerinte ugyanis a kommunizmus kiszámítható volt az élet és nagyobb közbiztonság volt, az emberekben "nem élt a diktatúrával szembeni erős utálat", mint más országokban, ezért kevésbé becsüljük a demokráciát és sokan egyfajta új rendszerváltást keresnek.

Lezárásként végül megerősítette a délutáni hírekben már megpendített Demokratikus Koalíció Platform (DKP) MSZP-vel való együttműködés lehetőségét, továbbá szorgalmazta egy másik ellenzéki platform létrejöttét a Fidesszel szemben, ennek nehézségét elismerte, mivel ma a párbeszéd is nehézkes, de arra nem tért ki, hogy konkrétan kiket tartana partnereinek (pl.: a Jobbik valószínűleg nem lenne vevő a dologra).

Miután a volt miniszterelnök beszéde véget ért, külön felhívták rá a figyelmet, hogy Varju László is jelen van, így akinek a DKP-vel kapcsolatban kérdése van, forduljon hozzá bizalommal. Ezek alapján tehát élek a gyanúperre, hogy a mindig is baloldali vezetésű Dorogon ma este inkább a DKP egy általános leírásának birtokába jutottak a jelenlévők. Milyen irányba tart? Milyen gazdasági irányt érez magának stb.

A múlt hét vasárnapi időközi országgyűlési képviselő választás egy nagy kérdésre is választ adott, legalábbis egyes nézőpontok szerint: tudna-e újra kétharmadot szerezni a Fidesz még ilyen ájemefes, ebadós, ügyvéd nélküli kihallgatásos időkben is?

Kissé túlspilázott dolognak tartom, hogy ilyen jellegű következtetéseket vonjunk le egyetlen kerület eredményeiből. Érdemes figyelembe venni például, hogy a Fidesz nem "meghódította" új erőként, először a második kerületet. A választásra azért került sor, mert az addigi Fideszes Balsai Istvánt, a kerület volt képviselőjét, alkotmánybíróvá választották, így a megüresedett mandátumnak új gazdát keresnek.

Az első fordulót 2 szempontból tekinthetjük eredménytelennek, az egyik nézőponttól függő: egyrészt egyik képviselő jelöltnek sem sikerült elérnie az 50%+1 szavazatot, így ezt tekinthetjük eredménytelenségnek. Az ellenzéki pártok viszont a 39%-os részvételi arányt is eredménytelennek, sikertelennek stb. titulálják, ami lássuk be nem olyan eredmény, aminek láttán a szívéhez kap az ember, tehát ennek mélyrehatóbb elemzésétől is eltekinthetünk. A második forduló biztosan el fogja dönteni (valószínűleg meg fogja erősíteni) az első fordulóban győztes Láng Zsolt eredményét.

Ami viszont a háttérben zajlik és szerintem a legérdekesebb az MSZP és LMP közti visszalépés vagy vissza nem lépés kérdése. Érdekes módon sem Lévai Katalin, sem Karácsony Gergely nem tette le a kisesküt, hogy lemond a másik javára a második fordulóban. Felmerült ugyan, hogy "ha reális az esélye" Láng Zsolt "megszorongatására" visszalépne Karácsony Gergely, de lássuk be, hogy az 52%-os Fideszt nem tudja "megszorongatni" a 24%-os MSZP + 15%-os LMP, mert az összesített eredmény még bölcsész matekkal is gyenge 40%, ami jócskán elmarad a Fidesz első fordulós eredményétől. Éles és feszülő konfliktust tehát nem látok a két ellenzéki párt között, inkább túlmediatizált dolognak mondanám.

Érdekes tény az is, hogy Lévai Katalin már nem tagja a szocialista pártnak, az MSZP csak beállt mögé, de valószínűleg ebből csak előnye származott, mivel egy párt mögött többnyire könnyebben boldogulnak a politikusok, mint függetlenként, minden esetre egy igazán tehetséges ember mögé sikerült www.levaikatalin.hu/ felsorakozniuk.

A Jobbik eredményét illetően nem beszélhetünk kirívó jelentőségű dologról, hiszen ez nem az ő terepük. Sem a kisebbségi ellentétek nem jellemzőek erre a kerületre, sem a Jobbik által folytatott politikára való fogékonyság. A JESZ, mint MDF utódpártja inkább egyfajta próbát tett/tesz, amin egyelőre úgy fest, hogy nem remekel.

A választások óta eltelt tizenhatodik hónapban a Fidesz még mindig vezeti a választókorúak körében végzett népszerűségi felméréseket – állítják a Századvég és Nézőpont intézetek.

  Ezzel szemben az MSZP nyílt titka az a törekvés, hogy váltópárt lehessen, az eredmények alapján csupán illúziónak tűnik, ugyanis eredménye a Jobbikéval vetekszik, sőt a Nézőpont Intézet felmérése alapján le is hagyja az újonnan parlamentbe került párt támogatottsága.

  Az LMP még mindig a parlamenti küszöb felett van, támogatottsága némileg nőtt, de nem kiugró mértékben, így a változás nem számot tevő.

  De mégis hogy lehet az, hogy az NRC Piackutató által netpolgárok körében végzett felmérés többsége szerint rossz irányba mennek a dolgok ma Magyarországon? A két adat első ránézésre merőben eltér, mindkét felmérés mást mért. A közhangulat felmérést az internetezők körében mérték, ami egy szűkebb szubkultúra, míg a másik kérdéskör telefonos megkérdezéssel mérte fel a párt preferenciákat. A kettő között ugyanakkor mégis lehet összefüggés.

  A legérdekesebb adat a teljes népesség körében végzett felmérésből tűnik ki, ugyanis a válaszadók majdnem háromnegyede vagy a jelenleg parlamenten kívüli pártokra vagy egyáltalán semmilyen pártra nem szavazna, ha most vasárnap lennének a választások. A felmérés tehát erősítette az apolitizálódás terjedésének tézisét. Az emberek próbálnak távolodni, elzárkózni a politikától, így ez erős összefüggésben lehet az internetes közhangulattal, ami szintén negatív képet fest a dolgok jövőbeli irányáról. Ez érthető, hiszen a Fidesz-KDNP kormánya aktívan beleszól a polgárok hétköznapi életébe, ami olyan erős negatív tapasztalatként hat az emberekre, hogy azt a szükségesség érvei nem igazán hatják meg. Mindezekre persze a relatívan gyenge ellenzék próbál rádobni még egy lapáttal és a saját malmára hajtva a vizet, például a VIII. kerületi hajléktalan ügyet, amit nem kell feltétlenül egy mocskos és erőszakos kitelepítő hadjáratnak tekinteni, a téli fagyok beköszöntével ugyanis nem hátrány, ha tető van az ember feje felett.

Így tehát felesleges és semmit mondó lenne azt állítani, hogy csökken a kormány kétharmada, ha más szempontokat is figyelembe véve ezt megismételhetnék, például a töredékszavazatokkal újra megszerezhetné azt.

Az MSZP régen, mint egy nagy hajó. Ez akár egy vers kezdete is lehetne. Ebben a hajóban különböző termek vannak, különböző csoportokkal, amik igen közel állnak egymáshoz, azért vannak ugyanazon a hajón. A termeket nevezzük platformoknak, így el is jutottunk többé-kevésbé az MSZP belső rendszeréhez. A hat platform békésen megvolt és valószínűleg meg is lesz, mivel van egy norma rendszerük: a pártérdek magasabb szinten áll az egyes platformok érdekeinél.

Nemrégiben azonban megjelent a HETEDIK platform Demokratikus Koalíció Platformja néven melynek vezetője nem más, mint Gyurcsány Ferenc ex-miniszterelnök (http://hvg.hu/video/20110922_gyurcsany_ferenc_demokratikus_charta). Hogy az MSZP mostani vezetőjével, Mesterházy Attilával mióta tart a "nem hívlak meg" illetve "nem megyek el" az általad szerezett rendezvényre verseny az egy régi sztori, aminek nem kell a politikában akkora jelentőséget tulajdonítani, mint amekkora feneket a sajtó kerít.

Különböző nézőpontból régóta cikkeznek elméletekrők a Demokratikus Koalíció (DK) kiválásáról ami mára már ténykérdéssé vált, ilyen például, hogy mártírt csinálnak-e Gyurcsány Ferencből azzal, ha kizárják a pártból vagy megróják belső pártbeli ügyek feltételezhető kiszivárogtatásáért stb.  Szerintem nem a múltbeli és feltételezett dolgok a fontosak, hanem a jövő, ami politikai (és főleg ellenzéki) szemszögből nézve a következő választásra datálódik.

A politika túl bonyolult ahhoz, hogy az "egységben az erőhöz" hasonló közhelyeket alkalmazzunk rá. Ha ez a két párt most okosan fog élni a helyzet adta lehetőségekkel és felismerik egymásban a partnert és a közös alapokat, a következő választáson jelentős szerephez juthatnak egy koalíciós megoldással. Azt ugyanis valószínűnek tartom, hogy a DK és az MSZP között nincs nagyobb nézőpontbeli különbség, mint a Fidesz és KDNP között, akik szintén koalíciós kapcsolatban állnak. Az összefogás összefügg a szavazat szerzéssel, így a Parlamentben elfoglalt helyek számával is, tehát lehetséges a közeli jövőben egy viccesnek hangzó, de annál komolyabb "MSZP és Demokratikus Kolaíció koalíciót".

Gyöngyöspata már egy ideje a magyar kisebbségi kérdés egyik sarokköve. Az előzményekkel mindenki tisztában van, de csak a tények kedvéért: Jelentős roma és magyar lakossága közötti konfliktus oka a magyar lakosságot érő atrocitások különböző formái így például lopások, személyüket sértő megnyilvánulások miatt is került a középpontba. Ilyen állapotok mellet mondhatni természetes módon a kormány által nem kezelt probléma a Jobbik malmára hajtotta a vizet, akik az időközi választáson egy (a többiekhez képest) erős kampánnyal felhatalmazást kaptak Juhász Oszkár személyében a város vezetésére. A Szebb Jövőért Polgárőr Egyesület már csak hab volt a tortán, most ennek jogosságával és jogtalanságának dilemmájával nem kívánok foglalkozni.

Mivel a Jobbik egy újabb városban bizonyult megfelelő orvosságnak a bajra (jellemzően olyan településeken van erőteljes Jobbik jelenlét, ahol a lakosság kisebbségei közt éles a törésvonal) a kormány felkapta a fejét és ő is, amolyan válasz reakcióként a Belügyminisztérium által elindította a Start névre "keresztelt" közmunka-mintaprogramot, melynek keretében 40 ember Gyöngyöspata határában kapott munkát napi 8 órában nettó 60 600 forintért. A jövedelem várhatóan csökkenni fog (jövőre 47 000 forint). Célja az ott élő romák foglalkoztatása, "lekötése". Hogy lehet mindezte elérni? Ha hasznosnak érzik az általuk végzett munkát. Ez az, ami Gyöngyöspatán hiányzik.

Feladatuk a 16 hektáros önkormányzati terület facsemetéktől, bozóttól való megtisztítása baltával, kézifűrésszel stb. a probléma viszont az, hogy semmilyen gyors hasznosítása célja nincs a területnek, így viszonylag rövid időn belül újra kell majd kezdeni a munkát, ezért rabszolgamunkának érzik az ott dolgozó romák.

A probléma másik része a nem megfelelő munkakörülmények. A munkások szállításának és kulturált illemhely használatának hiánya. De adottak-e ezek a körülmények ma mindenhol? Ebben egyáltalán nem vagyok biztos. A növekvő elégedetlenség, esetleges felkelés, sztrájk, tüntetés stb. újra elindíthatja azt, ami már néhány hónapja tart. Újabb Jobbikhoz közel álló csoportok aktivitását, amivel a romákat próbálják korlátozni.

Nem azt mondom, hogy ezen a példán felbuzdulva most mindenki rohanjon a munkavédelmi felügyelőkhöz. Tény, hogy nem egészséges és nem is túl kifizetődő ilyen körülmények között embereket foglalkoztatni, mert a munkamorálra is nagy hatással van (talán ennek is következménye, hogy a közmunka során használatra kapott fűnyíróból autóba töltik át az üzemanyagot). Az már másik kérdés, hogy a fent említett egyént kizárták a közmunka programból, így 3 évre kizárták a közfoglalkoztatásból és a bérpótló juttatásokból. Ez egy ok-okozati lánc: talán érdemes lenne az agráriumban foglalkoztatni őket. Szántani és vetni mégis jobb, végig nézni, ahogy kikel az általuk ültetett növény. Esetleg kevesebb pénzért, de a megtermelt áruval kiegészítve megfizetni őket.

A legnagyobb problémát abban látom, hogy van egy jó mezőgazdasági adottságokkal rendelkező ország, ahol parlagon hevernek a területek, jó részükről az állam maga sem tud, hiszen a telekkönyvi felmérések torzak és hiányosak. Az erdőgondozás viszont egy

megoldható és jóval könnyebben áthidalható probléma, amit gépekkel töredéke annyi idő és pénz befektetése alatt megoldható. Viszont egy alacsonyan foglalkoztatott, kisebbségként számon tartott csoport alkalmas lehet egy ilyen jellegű munka elvégzésére. A lényeg, hogy számukra is megérje reggel elindulni. Dolgozni.

Mit is takar ez valójában?

A továbbiakban nem a jogi, hanem az elvi tényezőket fogom számba venni.

Az általános választójog alapelvei (amelyre még a későbbiekben még hivatkozni fogok) az alábbiak: általános, közvetlen, titkos és egyenlő. A fő kérdés tehát:

Beszélhetünk-e választójogi egyenlőségről, egy ilyen jellegű átalakítás esetében?

Általános-e most a választó jog?

Erre a kérdésre valószínűleg a legtöbb ember igennel válaszolna, de gondoljunk bele kicsit alaposabban! A kiskorúak nem szavazhatnak, tehát rájuk nem terjed ki az általánosság fogalma, márpedig ők is a népszuverenitás birtokosai, de korlátozottan cselekvőképesek. Azzal, hogy az egyik szülő veszi át gyermeke helyében a választási jogot lényegében nem történik más, mint egy szavazat megsokszorozása, mivel több, mint valószínű, hogy ugyanarra az egy pártra/jelöltre fogja leadni az összes számára biztosított szavazatot. Ez természetes, hiszen, ha egy adott nézettel szimpatizál, nem fog támogatni egy attól eltérő véleményt. Bár könnyedén belátható, hogy aligha lenne ésszerűnek nevezhető dolog, ha egy 3 éves is szavazati joggal rendelkezne, aki maximum a pártok címereinek mintázata alapján döntene vagy az is kisebb csoda lenne, ha eltalálja az x-elős rubrikát.

Ezek alapján könnyen belátható, hogy miért ne a gyerekek gyakorolják közvetlenül a választó jogukat, hanem közvetve a szüleik által, így a választójogot gyakorló személy áthelyeződik és egy többszöröződik meg egyetlen szavazat.

Nevezhető-e radikális újításnak?

Valószínűleg nevezhető, ugyanúgy, mint szinte minden más újítás. A maga korában az általános választójog is az volt, mégis bevett szokássá vált és a demokrácia egyik alapjaként tekintenek rá (bár így is kevésbé demokratikus, mint a puszta szerencsén alapuló osztrakiszmosz, de a 21. századra már túlléptünk ezen).

Az ötlet pártolói szerint már így is vannak ezt a folyamatot megkönnyítő gyakorlatok: családi pótlék, váláskor a gyermekért felelős személy kiválasztása, ami összefügghet a többlet választási jog, szülők közti megosztásával.

Az ilyen fajta szavazati jogsúlyozás egyedülálló kezdeményezés lehet, mivel eddig még egyetlen európai országban sincs gyakorlatban, bár viták már korábban is voltak róla, például:

 Németorszában, de végül nem vezették be.

 1913-ban egyetemi tanároknak 10 szavazat, analfabétának 1/10 (egytized) (nem vezették be)

 1993 több ingatlannal rendelkezők jussanak plusz szavazathoz (nem vezették be)

jogkorlátozásként és jogkiterjesztésként is.

Hiszen vannak gyermeknemzésre önhibájukon kívül képtelen emberek, akikkel szemben ez a módosító indítvány kirekesztő lehet (negatívan diszkriminatív) és előtérbe kerülnek az olyan szociális problémák, mint a nem megfelelő képzettséggel rendelkező, felelőtlenül gyermeket vállaló emberek szavazatának sokszorosítása is, akiknek az általános választójog bevezetése óta politikai beleszólásuk is van, ami még nem is lenne akkora probléma, így viszont előtérbe kerülnek az ilyen jellegű problémák is.

Röviden a 18 éven aluli gyermeket nevelő szülők gyermekenként plusz egy szavazati jogát. Tehát, ha egy családban 5 gyermek él, az egyik szülő plusz 5 szavazatot kap (gyermekei helyett) az egy (sajátja) mellé.

Ez az átalakítás a közjogi intézkedés egyik alapvető intézményét érintené, amely a választási törvény különleges átalakítását nem igényelné, megoldható lenne a választójogi törvény egy „egyszerű” kibővítésével.

...reméljük ez nem lesz annyira.
Először is köszönettel tartozom informatika tanáraimnak, hogy sikerült olyan mértékű tudást átadniuk számomra, hogy tudjak ide regisztrálni(maximális tiszteletem, de tényleg).